Amuor

Vigyázat! Gyilkos kamugép a láthatáron!

Hadd szögezzem le, eleve késésben voltam. A gyámügyesek ma jöttek Twice lakására, így az egész nap takarított. 10 perc múlva már ott kellett volna lennem.

Bedugtam a fülesemet és bömböltetni kezdtem a lepukkant mp3 lejátszómról a zenét. Telefonom nem volt, nincs is nagyon szükségem rá. Az utakat sűrű köd borította, épp hogy el tudtam látni az út másik feléig, márpedig neki arra kellett mennem.

Amikor elértem a zebrához figyelmen kívül hagyva a pirosan világító jelző lámpát, zsebretett kézzel, nyugodtan kezdtem átsétálni. Úgy az útszakasz felén járhattam amikor a zene alább hagyott. A fülhallgatóm porrá vált és elvitte a szél. Egy kéz felém kapott, de időben elhajoltam előle. "Támadóm" egy diáklány volt, kicsivel térd felé érő szoknyával és zakóval, pont olyan, mint a lány osztálytársaimnak. Tehát egy U.A.-s... Ekkor jutott el az agyamig, hogy ezt a lányt már láttam a felvétei gyakorlati részén. Ő zúzta szét előttem az a robotot.
-Hagyj békén!

-Segíteni próbálok!-oldalra biccentett, odakaptam a tekintetem, és megláttam a vészesen közelítő teherautót. Addig bambulhattam, hogy a lány elveszítette a türelmét és kilökött a járdára. Egy kézmozdulattal az út betona felemelkedett, mint egy ugrató. /Mi lehet a képessége? Egyszerre pusztítani és áthelyezni?/ Meg kell jegyeznem, hogy egészen biztosan rossz fizikából. Nem számolt azzal, hogy a jármű arra a helyre fog esni ahol ő van. Itt volt az ideje hogy én is csináljak valamit; úgy irányítottam a vérámlását, hogy úgy mozogjon ahogy én akarom. Mintha rángatta volna valami láthatatlan dolog, hirtelen kikerült onnan, odasietteem hozzá, hogy kivogyem a járdára, eközben a zuhanó teherautó sofőrét egy kis hirtelen vérnyomás változással felébresztettem.

Miután megvoltam mindezzel, volt időm a lánnyal is törődni, aki szinte teljesen rám támaszkodott, kellemetlen közelségben. Ránéztem de más volt. Az eddig hosszú barna haja, tetőtől talpig türkizzé változott.
-A... hajad! -ledöbbentem. A lány ekkor a karjaimba ájult. Ilyen állapotban viszont nem hagyhattam ott. Egy mindenes bolt lépcsőjére telepítettem le, eleinte a feje az ölemben pihent, viszont irtózom az ilyen közeli érintkezésektől. Még szerencse hogy nincs ébren. Végül az egészen hűvös és szeles időben levettem a fekete pulcsim és a feje és egy lépcsőfok közé tettem. A képességem segítségével a teste más pontjaiból friss vért vitettem az agyába, hogy remélhetőleg hamarabb felebredjen. Pár perc múlva gyengén pislogott egyet és kinyitotta a szemét. Már nagyon menni akartam, mert már megyed órája ott kellett volna lennem.

-Látom fenn vagy. A fülesemet azért visszaadhatnád.-flegmán köszöntöttem, még csak rá sem néztem.

-Előbb áruld el a neved! -követelőzött. Éreztem hogy ebből nem sülhet ki jó, ezért siettetni kezdtem azt az elmenést.

-Amine Wright.-akaratlanul is grimaszoltam egyet, mert utálom a nevemet.-Kösz hogy megmentettél... vagy ilyesmi.

-Henkan Inaya vagyok. Inaya. Tessék, itt a fülesed.-kinyitja a tenyerét, amiben hirtelen megjelenik. Mohón vettem el és zsebrevágtam.- Az... amikor a járdára estem, te voltál?

-Jah... Te meg eltérítettél egy kamiont és eltüntetted a fülesem.

-Csak hogy meghalld, amikor hozzád szólok.-erre nem tudtam mit mondani. Végülis jogos... Bólintottam egyet, és témát váltottam.

-De... mi van a hajaddal?-még mindig teljesen türkiz volt. Ráadásul a LED-fény (ami bizonyos embereknek biztosan epilepsziás rohamot idézett volna elő az idegesítő villogásával) szintén kékes árnyalata a bőrét világította, így úgy nézett ki, mint egy marslakó. Az ajkamba haraptam, nehogy elnevessem magam, pár másodperc múlva pedig vissza komolyodtam. Ennek nem most volt itt az ideje...