Muszáj

дорогой

Zuhogy az eső. Az időjárás jellemzi a mindennapi életkedvem. Mire hazaérek teljesen elázok, hiába futok a kaputól, a cipőmből már önteni lehet a vizet.
-Csak száradjon meg holnapig- szitkozódtam
-Clarie, te vagy az?- kiabált édesanyám a konyhából
-Szia anyu!- sietek hozzá és puszit nyomok fáradt arcára- Hogy hogy itthon vagy?
-Kicsikém, meg kéne beszélnünk valamit.- fordult felém a tűzhelytől- Jézusom! Te csurom víz vagy! Gyorsan fürödj le, addigra kész az ebéd. Ráérünk megbeszélni.
-Biztos ne segítsek?
-Nem nem. Na csipkedd magad!- ezzel már vissza is fordult a gőzölgő leveshez, én pedig elindultam fürdeni. Anyuval egy kicsi kétszobás albérletben lakunk New York belvárosában. Mióta ketten vagyunk nehezen élünk meg. Sok a bérleti díj és erre még rájön a rezsi is. Hogy besegítsek neki az anyagiakban, estenként egy közeli kocsmában dolgozom. Nem a legbiztonságosabb hely, de régebbről ismerem a tulajt és rendesen ki ia fizetnek. Anyunak sajnos nincs ekkora szerencséje. Ő egy virágboltban dolgozik pár utcával feljebb. Sűrűn késve vagy nem is kapja meg a fizetését.
Nagynehezen kikászálódtam a kádból,  felettem a melegítőmet és visszamentem anyuhoz.
-Gyere kincsem, a kedvencedet csináltam!- mosolygott és leült a már megtérített asztalhoz.
-Köszi anyu, imádlak!- és már neki is láttam a krémlevesemnek.- Miről is szerettél volna beszélni?
Kissé habozott majd halkan belekezdett.
-Drágám... bezár a virágbolt.
-Semmi baj anyu, majd találunk valami mást.- felnézett rám, a szemében könnyek ültek. Tudtam, hogy azon aggódik mi lesz ezek után, egyedül az én fizetésemből nem tudunk megélni, lehetetlen.
-Sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagyunk.. Ohioban kellett volna maradnunk- suttogta megtörten- akkor mindent meg tudnék adni neked.
-Nem!- csattantam fel- Anya az az ember bántott téged! Életünk legjobb döntése volt hogy eljöttünk onnan! Mégis hogy mondhatsz ilyet?- szememet düh könny csípte.
-Sajnálom kicsim!- ölelt magához
-Anya ameddig itt vagy nekem, addig mindenem megvan.
-Szeretlek Clarie!
-Én is téged anyu!
Az ebéd ezek után melankólikus hangulatban telt. Anya elment lefeküdni, én pedig elmosogattam és azon törtem a fejem hogy hogyan tudnék segíteni neki. Bekuckóztam az ágyamba, előkaptam az ütött-kopott laptopom és keresgélni kezdtem. 6 óra hosszadalmas és sikertelen keresgélés után úgy döntöttem feladom és csinálok magamnak egy teát.
-Istenem! Csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Persze hogy elfogyott a cukor.
De mivel elhatároztam hogy megérdemlem azt a teát, felvettem a még nedves cipőmet, a kapucnit a fejemre csapva indultam el a sötét utcán. A bevásárlóközpontban néhányan megbámulnak, de ezt már megszoktam. Leemeltem a polcról egy doboz cukrot, de abban a pillanatban oldalról valmi elsodort. Hirtelen a földön tálaltam magam egy halom cukorban. Egy felém nyúló kéz szakított ki bambulásomból, mire megugrottam. Felnéztem a kéz tulajdonosára  tulajdonosára és egy gyönyörű szürke szempárba botlottam. A kapucni lecsúszott a fejemről ezzel felfedve kócos vörös kontyomat, de nem tudtam megmozdulni. A szürke szempár megbabonázott.
-Ты в морядкс?- szólalt meg egy számomra ismeretlen nyelven. Hangja érces volt, a nyelv amelyet beszélt erősen csengett a fülemben - Ты монимаешь что я гоьорю?- szólalt meg ismét. Tekintete kétséget sugárzott.
-Oohm.. hello?- nem mertem sokat beszélni jelenléte tekintély parancsoló és kissé félelmetes is.
-Jól vagy дорогой?- vizslatott égető tekintetével
-Pe.. pe.. persze- dadogtam mint valami bolond. Segített felállni, majd elkezdtem leporolni magamról a temérdek cukrot. Egyből dühös lettem- Francba, mindenem ragad- próbáltam leseperni a rám ragadt cukorból, de az már masszává vált a nedves pulcsimnak köszönhetően- Valamit még mára?- néztem kérdőn az ég felé, de ekkor jutott eszembe hogy nem egyedül vagyok. Megmentőm vagy éppen a balszerencsém ott állt pár lépésre tőlem és csak nézett. Mikor észrevette hogy rajtakaptam, csak hátat fordított és elsétált. Csak most sikerült jobban szemügyre vennem. Fekete öltönye a határa feszült, ezzel kiemelve tökéletes vállait. Öltözéke túl elegáns egy átlagos munkához, a nyelv amit beszél még csak nem is ismerős és az a szempár... Meg kell tudnom ki ez az ember és hogy mibe kevertem magam már megint!

дорогой-kedvesem