Gift from the Devil (Bakugou ff)

5. Kiss me, or..

5. Csókolj meg, különben...

- Gyerünk, csókolj meg és elmehetsz! Különben tudod hogy mi lesz...

Katsuki fölényes mosollyal az arcán méregette a tanácstalan lányt.

Hogy mi ez a hirtelen kialakult helyzet?

Pár perccel ezelőtt :

- Most el kell mennem, de nemsokára itt leszek. Főztem neked vacsorát is. - Rin már fél lábbal kint volt a bejárati ajtón. Csinos, fehér szandált húzott kékesfehér lábaira, ami remekül illett fehér szőrös kis kabátjához, amit a lehűlt levegő miatt húzott magára.

- Állj, állj, állj...! Te meg hova készülsz?- jelent meg Katsuki hirtelen előbújva a hálószobából. Végignézett a lányon, majd a felismerés rideg álarcot húzott arcára.

- Én csak egy barátomhoz...

- Ugyan. Randizni készülsz azzal a nyomi ikremmel, nemigaz?- Rin sosem beszélt vissza. Sem a felnőtteknek, sem az osztálytársainak, de még egy óvodás is le tudta őt szidni ha ahhoz volt kedve.

Persze akkor még nem élt egy démon a lakásában.

- Ő nem az ikred, ő az eredeti Katsuki! - fakadt ki Rin dühödten megnyomva az "ikred" és az "eredeti" szavakat.

- Szóval így állunk! Akkor csak húzz a picsába a te csodálatos eredeti szerelmeddel, de ne csodálkozz ha felgyújtom véletlenül a konyhád! - felhőtlen mosolyt villantott a lányra, de szemében egy csepp jókedv sem lapult. Komolyan gondolta hogy ha Rin itthagyja őt, gondoskodik róla hogy ne legyen hova visszajönnie.

- Tűnj már a házamból!- sipította Rin elveszetten, szorosan összezárt szemekkel, ökölbe szorított kézzel.
A szeme sarkában ismerősen csillogó hópihék bukkantak elő, de minden erejével próbálta visszafogni a könnyeit.

Katsuki megütközve nézett a lányra. Eszében sem volt távozni. Ráadásul...nem is tudott volna elmenni. Csak Gyémánt jóváhagyásával lehetséges elhagynia Rin házát.
Lassú, súlyos léptekkel haladt Rin felé. A lány minden lépesre kicsit jobban összehúzta magát.
Mikor elért hozzá, egyik kezét a derekára helyezte, a másikkal behúzta a nyitott bejárati ajtót.

Komoly arccal méregette a karjában levő, kővé dermedt lányt.
Gyengéden felemelte az állát, hogy a szemébe tudjon nézni. Végül azokra a kékesrózsaszín, csillogó ajkakra tévedt a tekintete.
Rin ajkai enyhén elnyíltak egymástól, a középső fogai éppenhogy látszódtak mögülük. Remegett. Ez nem az a pillanat volt, ahol egyszerűen eltolhatta volna, vagy sikítva elfuthatna.
Katsukiból előtörni látszott kegyelmet nem ismerő énje. Vörösen izzó szemeit félelmetes nyugodtsággal fúrta Rin kékesfehér íriszeibe.
Ahogy a derekát fél karral, de stabilan- ahogy az állát csak két ujjal, de határozottan tartotta, ahogy felemelt fejjel, leereszkedően méregette Rin ajkainak minden milliméterét, sütött belőle a dominancia. Azt sugallta: " Én vagyok a főnök. Ne próbálj ellenállni. "

- Elengedlek ma. Egy feltétellel. - hangja halkan, de annál veszélyesebben csengett. Ahogy a szájából a forró levegő Rin jéghideg arcára érkezett, a lány beleborzongott. Katsuki észrevette ezt, és elégedett félmosoly ült ki az arcára. - Először megmutatom kit is hívsz holmi másolatnak. Jobb vagyok az eredetimnél. Nem, nem ez a megfelelő szó. Valójában... - egészen közel hajolt Rinhez, fejét lejjebb hajtva, állát leszegve beszélt tovább. Hangja rekedtes, suttogó tónust vett fel. - ...rosszabb vagyok nála. Épp ezért, velem sokkal izgalmasabb. - Rin szíve ezerrel dobogott, ahogy egymás ajkáról szedték a levegőt. Katsuki állt előtte, Katsuki erős karja tartotta őt, Katsuki szőke, borzos tincsei érintették a feje búbját, Katsuki ajkai közeledtek hozzá...