Wait for me

Találkoztunk

Sosem hittem, hogy majd olyan mélyre süllyedek, hogy majd mások előtt fogok vetkőzni s vonaglok zenére, majdnem mint a profik. Vagyis még éppen nem tettem meg. De ami késik az nem múlik ugyebár. Sajnálatos módon ezt sem azért teszem mert olyan nagyon ezt szerettem volna. Sokkal inkább azért mert az alkoholista apám irdatlan sok adósságot hagyott rám. Apám a halálba itta magát miután az anyám, az az anyának nem nevezhető nő, elhagyta s így engem a gyerekét is. Jelen helyzetemben még éppen csak idegeskedem, hiszen csak várok és igyekszem felkészülni. Táncolni fogok és isten tudja mi fog odakint történni velem. Kérdezhetnék miért pont egy ilyen helyen vállaltam munkát. A válasz egyszerű lenne. Ez a hely messze többet kínált mint sok más, veszélytelenebb hely. Nekem pedig sürgősen kellett s kell a pénz ha nem akarom valami kuka mellett holtan végezni.
- Készülj kölyök - nyitottak be hozzám kopogás nélkül - te következel. Egyre többen lesznek odakint. Tudod mi lesz ha nem kapják meg amiért jöttek.
- Tudom. - mondtam egy kis sóhajt követően.
- Helyes. Igyekezz. - ezzel magamra is hagyott.
Ideges voltam miközben a ruhám igazítottam meg mely így is alig takart valamit belőlem, s ami amúgyse sokáig lesz fent. Sminkem is rendben volt, így mehettem is tenni a dolgom. Miközben a színpad felé tartottam hallottam néhány elégedetlenkedőt, aztán láttam a főnököm morcos fejét is, de igyekeztem nem pont akkor megfutamodni. A zene akkor indult el mikor én elértem a színpadig. Nem konferáltak fel, csak a fényeket kapcsolták le egy pillanatra, hogy aztán robbanásszerűen felgyújtsák ezzel megbilágítva táncolni kezdő valómat. Tudom nem a legprofibb a mozgásom, de megtettem minden tőlem telhetőt, hogy minél csábítóbb legyek, emellett persze az adott időben vetkőzni is kezdtem. Legszívesebben elsüllyedtem volna. Csupán a félre nem érthető hangokból tudtam, s persze néhány perverznel ítélt arcvonásból, hogy igenis jó amit csinálok. Mikor aztán a dal véget ért az én műsorom is véget ért. Egy szál alsóban hagytam el a színpadot. Az öltözőbe aztán már úgy estem be szinte. Kijött minden ijedelmem, idegességem. A másik táncos ment is ki én meg próbáltam nem elájulni, mindeközben magamra is húztam az imént ledobott ruhákat. Főnököm eközben jött be és félreérthetetlen módon tudtomra adta, hogy lenne alkalmam több pénzt is keresni ha egy-két vendég kedvére tennék. Nem akartam, ezt meg is mondtam neki, mire ő kibökte, hogy nincs más választásom mert valaki olyan ajánlatot tett neki amit nem utasíthatott vissza. Ellenkezni se ellenkezhettem, mert kinyitotta az öltöző ajtaját s beengedett két óriást akik felfogtak és vittek is magukkal. Hiába ellenkeztem, hiába kapálóztam nem eresztettek. Ennek következményeképpen mikor elértük uticélunk ledobtak engem a földre. Mint kiderült valaki lábai elé.
- Ő lenne az az ajándék számodra akiről beszéltem. - szólt egy alak, aki nem túl kedvesen emelte fel fejem. Ekkor láttam meg egy férfit aki valami különös oknál fogva rabul ejtett tekintetével, hogy közben félelmet is keltett bennem. - Igazán friss hús. Csakis a tiéd.
- Elmehetsz. - szólt a férfi mire aki hozzám ért eleresztett engem, majd egy mély meghajlás után távozott. Az a férfi... Csak nézett rám ahogy én rá. Aztán persze félre néztem mert kissé már zavarba ejtő volt az egész. - Mi a neved? - mely hangjára ismét borzongás futott végig rajtam.
- Jungkook. - rá se mertem nézni.
- Az igazi. - hangja parancsoló és türelmetlen lett.
- Jeongguk. - válaszoltam s nyeltem egyet. Beijesztett rendesen.
- Nem tanították meg neked, hogy a szemébe nézz annak aki hozzád beszél? - féltem, mégis rá emeltem tekintetem - Így mindjárt más. Most pedig gyere és ülj ide. - mutatott maga mellé. - igazán lassú voltam ezért mikor rácsapott az ülőalkalmatosságra akkor kicsit összerezzenve ugrottam meg és siettem oda mellé - Nagyon úgy tűnik, hogy teljesen kezdő vagy. - milyen jól rátapintott a lényegre - És ha jól sejtem nem tudod ki vagyok. - csak fejem ráztam nemlegesen. Hogy miért húzott ekkor ölébe nem tudom, de megtette. Én meg ijedtemben kissé vállába martam. Hirtelen cselekedete megijesztett. - Éppen ezért késztetést érzek arra, hogy bemocskoljalak. - nem zavartatta magát, nyakamhoz hajolt,  s mivel csak egy lenge ing volt rajtam, nyugodtan tudott szaglászni engem. Sőt! Meg is nyalt ott, mintha csak kóstolgatott volna. - Biztos, hogy nem volt még dolgod senkivel? - toltam volna már el, mert megijesztett, emellett valamiért a nadrágomban gondok kezdtek lenni. De nem értettem miért, hisz félek tőle. Hogy lehet hát, hogy ennek ellenére izgalomba jövök?
- Még nem voltam ilyen helyzetben. - nyeltem egyet ismét, aztán arra gondolva, hogy az adósság törlesztéséhez közelebb kerülhetek így, végül nem ellenkeztem olyan nagyon tovább. Erőt kell vennem magamon és tűrni. Az élet ennél jobban már nem cseszhet ki velem.
- Szívesen megrontanálak nyuszi. - oda nyúlt hirtelen, oda le lábam közé, mire én a meglepettségtől egészen furcsa hangot hallottam. Főleg akkor mikor kicsit rám is szorított ott. - De ez a hely nem alkalmas rá. Mit szólnál hozzá ha egy jobb helyen folytatnánk ezt? - olyan volt mintha engedélyemre várna, de igazán nem volt így, mert nem várt választ, csak letett öléből, hogy aztán kezem megragadva vigyen magával.
Sokkoló volt látni ahogy kivétel nélkül mindenki fejet hajt előtte, még főnököm is aki igazán nem kis darab ember, és nem is állítja meg őt senki. Az már csak részletkérdés volt, hogy már első igazi napomon ilyen helyzetben találtam magam.
A férfi egy nagy és sötét kocsiig vitt így, amibe aztán nem belökött ahogy vártam volna, sokkal inkább megvárta míg a saját tempómban beülök. Na de aztán, hogy ő is beült már nem finomkodott. Miközben ölébe rántott adott parancsot a sofőrnek, hogy induljon, hogy vigye haza őt, aztán az a köztes ablak felhúzódott és ő úgy esett ajkaimnak mint holmi kiéhezett vad a prédájának.