Hold Fény Titkai..

3.rész

(Nem halloween-i a kép,bocsiii... De szerintem tök jó!!)

Midoriya szemszöge:

Todoroki-kun nagyon rossz bőrben van...Anya elkezdte leápolni a sebét adfig ki küldött a szobából,hogy hozzak ruhát az újdonsult vendégünknek. Kivettem neki egy fehér polót és egy nadrágot. Mikor vissza mentem láttam,hogy be van kötve bal oldalt az arcának egy része és a lába.

-Todoroki-kun jobban vagy?

-Aha...-mondta. Szeme tiszta piros volt és szemfogai kilógtak a szájából..

-Todoroki-kun...Nem kéne??-próbáltam utalni arra.

-De kéne...De kibírom még egy kicsit.-mondta, pedig láttam rajta,hogy már alig bír ébren maradni.

-Biztos???

-Midoriya..Nyugalom. Meg leszek.-mondta miközben megfogta a kezem. Éreztem,hogy remeg.

-Todoroki-kun!!Nem!!!Nem leszel jobban!!Vért kell innod!!! Itt a kezem!!-nyújtottam felé,hogy igyon de ellökte a kezem.

-NEM ISZOK EMBER VÉRT!!!!

-Miért??

-Mert akkor lelassul az öregedésem és olyan leszek mint az öregem!!

-Értem....Akkor mit tegyek???

-Van valami állat a közelben?-kérdezte félve és lesütötte a szemét..Állat???

-Anya!!!

-Mit szertnél kincsem!-szólt ki a konyhából!!

- Az a nyúl még a fagysztóban van amit apa hozott??

-Igen.Gyere ide érte.

-2 perc és jövők.-mondtam és kimentem a konyhába ahol anya már vette elő a jég hideg nyuszit.. Apám ma napközben vadászta így még meg volt a szőre.

-Tessék Izuku,vidd csak a kis vendégednek!-mondta miközben rám mosolygott.

-Anya? Mit tegyünk ha apa haza jön??? Lehet ha meglátja Todoroki-kunt akkor megöli.-kérdeztem és egy-két könycsepp is elhagyta a szemeim.

-Jaj,Izuku!! Ne aggódj!!Majd megoldjuk valahogy..De kérdezd meg,hogy valami ismerőséhez nem tud-e elmenni,mert itt nincs túl biztonságban. Rendben?

-Igen!!!-mondtam és letöröltem a könnyeim és vissza mentem a nappaliba ahol már az új ruhában ott várt a kanapén Todoroki.

-Tessék itt van!-mondtam és át adtam neki a nyuszit.

-Köszönöm....És bocsánat ezért.-mondta de én csak értetlenül néztem rá. A következő pillanatban beleharapott a nyusziba és elkezdte szívni a vérét..Legalábbis gondolom.... 5 perc múlva abba hagyta és elengedte a nyúlat és letette maga mellé.

-Jobban vagy?-kérdeztem meg és mellé ültem.

-Aha. Nagyon köszönöm.

-Megkérdezhetem,hogy mi történt??

-Aha. Egy vadász csapat rá támadt az otthununkra.

-Van majd hova menned??-kérdeztem és láttam,hogy elkezdett sírni.- Valami rosszat mondtam?!?!-kérdeztem miközben teljesen pánikba estem.

-Meg...Mheg...Minhdenhkinh-mondta miközben szipogott és elkezdte kapkodni a levegőt.

-Nyugi..Semmi baj nem lesz már!-mondtam neki de mintha meg se hallott volna motyogott tovább. Kimentem a konyhába szólni anyának. Be jött ő is a nappaliba. Oda ment Todorokihoz és az ölébe ültette miközben megölelte. Hangosan elkezdtett sírni. Én is oda mentem és leültem anyáék mellé és megöleltem Todoroki-kunt. Már tudtuk mit akarhat mondani Todo.

-Todoroki-san.-mondta anyukám és rá nézett Todora aki fel emelte rá a fejét.- Itt maradhatsz. Meg védelek majd Hishasitól. Nem hagyom,hogy megöljön.

-Köszönöm.-mondta halkan és vissza tette a fejét anyukám melkasához.

-Todoroki-kun alszol velem???-kérdeztem meg. Nagyon belelkesültem mivel még nem aludt itt nálunk egy barátom se.

-Persze..Miért is ne.-mondta és rám nézett. Már nem volt könnyes a szeme és jobb bőrben volt mint pár perccel ezelött.

-Akkor fiúk irány az ágy! Nagyon késő van már!-mondta anyu és engem is felvett az ölébe úgy vitt a szobámba minket. Le fektett minket az ágyamba és betakart minket.

-Todoroki-san?

-Igen...Ő... Megkérdezhetem,hogy hívják önt??- kérdezte. Hupszi! Elfelejtettem el mondani ezt neki.

-Inko vagyok. És csak annyit akartam kérdezni,hogy mit kérsz reggelire?

-Piritóst..Ha szabad.

-Persze,hogy szabad!-mondta anya és adott mindkettőnknek egy puszit és ki ment a szobámból.

-Todoroki-kun...

-Igen Midoriya?

-Egy:szólíts Izukunak ha akarsz. Kettő: mostantól akkor itt laksz. Rendben? Ez itt a te szobád és te játékaid,ruháid is. Rendben?

-Aha. Nagyon köszönöm Izuku.

-Szívesen Todoroki-kun.

-Csak Shoto.

-Oké Shoto......-mondtam és oda bújtam hozzá.- Ugye nem baj??

-Dehogyis.-mondta és szorosabban magához ölelt. Nagyon boldog vagyok,hogy biztonságban van most Todoroki. Remélem nem lesz semni baj mostantól..

Todoroki szemszöge:

Inko és Midoriya nagyon kedvesek és aranyosak. Boldog vagyok,hogy itt lehetek. Biztonságban,szeretetben. Ennél boldogabb még nem nagyon voltam.

-Hewwo!!!Gomene mina-san!! Olyan nagy volt a kihagyás de annyira igyekeztem folytatni. Mai napon még jön egy könyv folyti ha minden igaz. Hamarosan jön folytiiii!! Addig js HEWWO!!!!!-