A Védelmező

13. rész Nyomás alatt

Az autóban űlve, egyre idegesebben az útra mélyedve dobolok az ujjaimmal.
Mi lesz ha nem érek oda időben, ha már túl késő lesz, az a sok emlék mind vissza tér, egészen a gyermekorunktól. Mióta az eszemet tudom barátok voltunk és az én hibámból keveredett ebbe a helyzetbe. Nem ülhetek karba tett kézzel hogy várjam a gondjaim megoldódjanak.
Megállunk a rendőrörs előtt, nem várok egyenesen beviharzok. Kopogás nélkül besietek a kapitány irodájába, bár ő már számít rám.

-Uram azonnal beszélnem kell önnel!
-Miss Wheit kérem nyugodjon meg.-kér a kapitány érdes de mégis szelíd hangon.
- Nem tudok legyugodni, a barátnőmet elrabolta egy szihopata android, hogy tudnékk ilyenkor nyugodt maradni! - járkálok fel alá az irodában.
-Elhiszem hogy rosszul érinti ez a dolog de a legfontosabb a higgattság. Dolgozunk az ügyön viszont nem tudjuk bemérni a helyet, ezt csak az FBI ismerte de ők úgy sem... - megakad.
- Én tudom hol lehet. - lép be Connor és a hadnagy.
- Igen? - nézek rá kérdő tekintettel.
-Igen, viszont arra szeretném kérni a kapitányt hogy az ügyet adja át nekem, túl veszélyes hely ez egy embernek is.
- Connor nem teheted ezt, egy csapat vagyunk és ez túl veszélyes, erősítésre lesz szükség!
- Miss Wheit kérem, Connor ennél bonyolultabb ügyet is megoldott már, így hát engedélyezem. - a szavai mint a kés úgy fúródnak belém.
- De kapitány, ez...!
- Nincs de és ha továbbra sem ért egyet ez a jelvényébe is kerűlhet, vita lezárva.

Leszegett fejjel kilépek az ajtón. Zaklatottan az aztalom felé veszem az irányt, a társam és a hadnagy a nyomomban.

-Connor biztos vagy benne hogy az egészet magadra akarod vállalni? - hallom Hank is épp annyira félti ettől az egésztől mint én.
-Hadnagy ez köteleségem és mint mondtam túl veszélyes. - azzal egy utolsó pillantást vet rám.

Szemét nehezen emeli el rólam, de mégis elmegy. Hank belerogy a székébe, tenyerét a homlokának nyomja. Ekkor hirtelen eszembe jut valami, gyorsan a székembe vetem magam. Valamilyen adatnak akkor is kell a helyről lennie, nem lehet ez ennyire eldugott. Feszülten a monitort bámulom, keresve egy apró nyomot, jelet akármit ami segíthet.

- Hadnagy pontosan mikor volt az androidok lázadásának az éve?
- 2038 november, miért kérdezi? -emeli fel a tekintetét.
- Mert talán a gyanúsított még mindig azt hiheti hogy ezt az évet írjuk.
- És? - kérdez már érdeklődve.
- Mivel az androidok régen Jerichoba menekültek, ezért vihette oda a túszt is.
-Ez logikusnak hangzik, de még mindig nem tudtuk meg hol van. - teszi karba a kezeit.
- Olyas valakit kell találnunk aki ismeri az oda utat.
-Én azt hiszem segíthetek. - a recepciós hölgy, vagyis android lép az asztalunkhoz.

Kihalgatta volna a beszélgetésünk. Meglepve szemlélem.

Ő is egykor lázadó volt.

- Ezt a jelet kell követned. - emeli fel a kezét amin egy hologram jelenik meg.
- A város északi részén található, csak kövesd a jelet és megtalálod amit keresel. - suttogja, nehogy bárki meghaljon az egészből valamit is.
- Köszönöm. - ő csak bólint és vissza megy a helyére, mintha itt sem lett volna.
- Hadnagy, sietek és vissza hozom.

Éppen indulnék mikor egy hang maradásra késztet.

- Én is magával megyek. - feláll a székéből és eltesz két fegyvert.
- Erre még szükség lehet. - a kezembe nyomja, a kijárat felé haladva tartunk az autójához.

Az út kissé rázós számomra, ellenben úgy látom Hanket ez nem zavarja.

- Mit is mondott, északi rész?
- Igen.
-Akkor megvan. -leállítja a motort és ki száll a kocsiból.

Egy sikátor felé mutat amit egy kerítés zár el. Körbenézek de nem látom a jelet. Gondolhattam volna hogy nem lesz olyan könnyű. Ám egyszercsak.