Stray Kids Minden Mennyiségben Mert Ez Örök

Egy Balesettel Indult Minden- Chanlix

Felix egy átlagos Ausztrál fiú volt, kitűnő iskolai átlaggal, barátokkal. Legtöbb idejét a táncra fordította. Világhírű táncos szeretett volna lenni.

Ő vezette az iskola tánccsapatát, amit állandóan versenyekre küldtek és mindig 1. helyezést értek el. Egy nap Felix várta a buszt, hogy iskolába menjen. Fülhallgatóját fülébe dugva keresgélt zeneszámai közül.

Amennyire széles a baráti köre, annyira jár minden reggel egyedül. Felszállt a buszra és elhatározta, ma bizony elmegy a kisboltba és vesz magának reggelit.

Következő megállónál szállt volna, egy lámpa választotta el. Türelmetlenkedve fogta a kapaszkodót, már 5 percre a lámpánál állnak. Nagynehezen elindult a busz és végre letudott szállni.

Boltba érve egy kedves eladó köszöntötte. Megvásárolt egy puffasztott kukorica zacskót és egy üveg gyümölcslevet. Kifizette majd úgy döntött, innentől már gyalogol. Két megálló volt a bolttól az iskola.

Nyugodtan sétálgatott, éppen a zebrán ment át amikor hirtelen a semmiből egy autó kanyarodott be és sajnos nem tudta kikerülni Felixet. Szirénák zengték körbe a környéket.

Az autós kiszállt a kocsiból és azonnal mentőt hívott. Friss vezető volt és már az első adandó alkalommal elbaltázta. Könnyei csak úgy folytak a szeméből és nagyon aggódott.

A mentősök elvitték Lixet a legközelebbi kórházba ahova ez az idegen is velük ment. Nem hagyhatta, hogy megússza ezt az egészet. Elhatározta, hogy kifizeti a költségeket amiket a szeplős srác gyógyításáért kell.

Az ismeretlen kocsiját otthagyva szállt be a mentőskocsiba. Tudta, hogy rendőrséget nem fogja megúszni ebből.

A kórházba jutásig csend volt, illetve a szőke srác szipogásait lehetett hallani.
Lassan teltek a percek, míg odaértek. Rohanva vitték be Felixet, mert nem tudták, hogy milyen állapotban van.

Pulzusa nagyon alacsony, nehezen lélegzett, arca megsérült. Bevitték egy szabad szobába, oda már a vezető srácot nem engedték be.

Széken ülve, haját tépve gondolkodott a történteken. 'Mivan ha meghal? Mit tettem?' kétségbeesetten próbált válaszokat keresni. Annyira rosszul érezte magát, hogy muszáj volt felhívnia legjobb barátját.

-Hyunjin, elkövettem egy hatalmas hibát! -sóhajtott a telefonba.
-Úristen Chan mi történt? -aggodalmaskodott a telefonban lévő.
-E-elütöttem egy srácot- Chan alig bírt beszélni, nyeldeste könnyeit amik csak úgy folytak le arcán.

-Hogy mi?? Hogy történt ez? Hol vagy? Odamegyek!-kiáltott fel Hyunjin.
-Ne, nem kell, valahogy túlélem. Ne tudom hogy történt, olyan hirtelen volt az egész. Már csak annyit fogtam fel, hogy telefonálok érted? -szipogott bele a telefonba.
-Azt tudod, hogy kit ütöttél el?
-Honnan tudnám Hyun szerinted? -vágott egy csalódott fejet amit a másik igaz nem látott, de érezte.

Hyunjin nagynehezen megnyugtatta egy picit Chant, de nem annyira, hogy ne féljen attól, hogy meghal a srác. Hirtelen egy család toppant be, hangzavart keltve.

-Hol a fiam? Mondja meg azonnal, hogy hol van fiam! -könnyei folytak az arcáról és úgy üvöltözött.
-Halkabban hölgyem, ez egy kórház! Hogy hívják a fiát?
-Felix, Lee Felix az előbb hozták be mert valaki elütötte!

Chan egyből tudta, hogy ez ő volt. A szeplős srác, azaz Felix családja ittvan, és mostmár megint pocsékul érzi magát.

A család leült egy közeli székben és sírtak. Chan is rákezdett a sírásba ezt látván.