Laughing Jack x reader
(T/N) szemszöge:
Idegesen felrohantam a lépcsőn majd becsaptam magam mögött az ajtót. Nem hiszem el hogy ezt tette! Még sose csinált ilyet! Nagyon haragudtam rá, de nem azért mert hullarészegen jött haza Masky-val meg a többi sráccal, hanem azért nert baja eshetett volna. Mi lett volna ha meglátják? Mi lett volna ha a rendőrök elkapják? Mi lett volna ha lelövik őt?
Nem bírtam tovább! Bele se mertem gondolni mi lett volna ha esetleg nem jön haza. Masky-ra is nagyon haragszom a töbiekről nem is beszélve, amiért elvitték egy ilyen helyre!
Nagyon mérges voltam és féltem! Igaz hogy már Jack hazajött de még mindig remegtem! Nem akarom elveszíteni őt is. Nem veszíthetem el! Csak ő maradt nekem!
Mikor az egész családom meghalt a balesetben magamra maradtam, majd mikor végre úgy döntöttem hogy kimegyek sétálok egyet az erdőbe egy csoda történt. Az életem 360 fokos fordulatot vett. Akkor találkoztam elősször Laughing Jack-kal. Olyan megértő kedves és vicces volt. Akkor értettem meg igazán mit is jelent az hogy 'ne a borító alapján ítélj'.
Ezek a szép emlékek mindig megmosolyogtatnak.
Már 3 éve vagyunk együtt és most kezd el ilyeneket csinálni?
Túl sok energiát vesztettem a sírással. Könnyes semekkel becsukam ajtómat majd elterültem ágyamon amin eddig ketten aludtunk. Ha Jack akar valamit majd reggel elmondja mikor már nem részeg!
Szép lassan álomba sírtam magam.
Másnap nem mentem ki szobámból magam sem tudom miért. Talán haragszom Jack-re? Vagy magamra amiért elengedtem Masky-val meg a többiekkel? Nem tudom. Annyi bíztos hogy magamra minden féle képpen haragszom.
L.J szemszöge:
Egész nap csak a szobájában ült a zárt ajtók mögött. Ezt nagyom elcsesztem!
-Most mit kezdek ezzel?-kérdeztem madamtól egy kis gyűrűt bámulva ami pont (T/N) ujjára való.
-Ez nem a te hibád! És úgyis tudjuk hogy megbocsált neked! Csak nagyon aggódik miattad!-vígasztalt maszkos barátom mikörben egy cukorkát nyújtott felém.
Más helyzetben gondolkodás nélkül elvettem volna, de most semmi kedvem nem volt édességgel tömni a fejem. Ezen Tim eléggé meglepődött ahogy a körülöttünk lévők is.
Én nem foglalkozva a bandával feláltam és kimentem.
Utam a (H:sz) hajú lány szobájának ablakához vezetett. Már elég sötét volt. Bíztosan alszik. Észrevettem hogy ablaka nyitva van. Hirtelen ötlettől vezérelve felmásztam ablakáig majd beugrottam azon...... vagyis inkább be estem.
(T/N) szemszöge:
Már épp készültem álomba sírni magam mikor valaki szó szerint beesett az ablakomon. Felültem és egy fekete-fehér, 2 méter magas, partisapkaorrú bohócot láttam. Ahogy észrevette kisírt szemeimet rögtön felált és leült mellém az ágyra.
-Figyelj (T/N) én nagyon sajnálom.-mondta megbánó hangon miközben megfogta a kezem.
-Miér mentetek el kocsmázni?-kérdeztem vissza kicsit idegesebb hangon mint szerettem volna.
-Csak meg akartunk ünnepelni valamit.-monta halkan, szinte már suttogva.
-Megkérdezhetem hogy mit?
-Persze......De szerintem már nem alkalmas.-mondta szomorú hangon miközben egy gyürüt vett ki a zsebéből.
-E-e-ezt nekem szántad?-kérdeztem elhaló hangon.
-Igen. De gondolom most ez nem alkalmas.
Összeszorult a szívem. Még sosem láttam ilyen szomorúnak. Mindig olyan vidám és pervez szokott lenni. Ezt szerettem benne. És most is szeretem.
-Ha most igent mondanék, elvennél feleségül?-kérdeztem félve a választól.
-Ha igent mondanál akkor már honap összeházasodnánk!-jelentette ki eröltetett mosollyal miközben könnyeivel küszködött.
-Akkor tervezheted az esküvőt!-kis tétovázás után végre kinyögtem amit akartam.
-Tessék?-nézett fel rám kis bohócom.
-Igent mondtam!-olyan jó volt ezt kimondani.
-Akkor nem haragszol?
-Nem haragudtam.
-Akkor?-húzta fel kérdőn egyik szemöldökét.
-Csak nagyon féltem hogy elveszítelek. Hogy már nem látlak többé. Rád sosem tudnék haragudni. Magamra voltam dühös hogy nem mentem utánatok vagy hogy nem tiltottam meg az alkoholt. Folyton az járt a fejembe mi lett volna ha...... ha esetlek nem tértek vissza.-válaszoltam el-elcsukló hangon.
-De mint látod nem történt semmi!-küldött felém egy pervez mosolyt amit úgy imádok.
Arcomat két tenyere köze fogta majd hosszú szenvedélyes csókba hívott.
Mikor elváltunk egymástól levegő kiánya miatt egy újabb pervez mosollyal ajándékozott meg.
-Akkor elmondjul a többieknek a jó hírt?
-Szerintem az ráér holnap is!-montam szintén egy pervez mosoly kíséretében majd együtt töltöttük az éjjszakát.
Nos remélem tetszett ez a rész is!
Nefeledjétek, nyugodtan lehet kérni x readert!
Sietek a kövi résszel!
Na CSÁÓÓ!😄
