Creepypasta Oneshots

Miért?

Liu X Reader

(T/N) szemszöge:

-Legalább azt megmondanád hogy hova viszel?-kérdeztem egyre idegesebben idegen elrablómtól.

-Majd ha odaérünk meglátod!-nem tudom hogy negőrültem-e de a hangja szokatlanul nyugtató volt számomra.

-A szemkendőt nem vehetjük le?-néztem volna rá könyörgőn ha nem lett volna rajtam ez a nyavajás szemkendő!

-Nem.-fura hogy ezalatt a 2 és fél óra alatt még nem forrt fel az agyvize miattam. Pedig elég idegesítő személyiség vagyok. Máso 5 perc után otthagynak engem.😕

-Akkor legalább a köteleket szedd le! Szorítják a kezemet! És amúgyse tudnék sehova menni ha 130-cal mész egy autópályán!-próbáltam megfelelő érveket felhozni a kezem kiszabadítására. Ha már a lábaimat nem tudtam kiszabadítani, legalább a kezem legyen szabad!

-Rendben. De szak akkor ha nem szeded le a szemkötőt!-mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

-Mégi hogy a nudliba szedném le ezt a kendőt?!? Olyan szorosra kötötted hogy csoda lesz ha az életbe lejön rólam!-már én voltam ideges. Pedig pont azzal szoktam csesztetni az embereket hogy én idegesítem őket de én halálnyugodt maradok és játszom az értetlent. Na ez most pont visszafele sült el!

-Rendben.-hangja nyugodságát tükrözte. Éreztem ahogyan lassit majd megáll az autóval. Egy ajtónyitódás majd becsapódás utána pár másodperc csend és nálam nyílik az ajtó.
Egy kéz óvatosan elvágta a kötelet a kezemről és nagy meglepetésemre a lábamról is lehullottak a kötelek. Ennyire bízik bennem? Vagy csak tudja hogy zsar futó vagyok!😐

-Köszí😄-mondtam vidáman. Tényleg örültem neki hogy levette a köteleket. Már nagyon fájtak a végtagjaim. Egy ajtócspógás, pár másodperc csend, majd újra nyitódik és csukódik egy ajtó. Újra elindultunk.
Még mentünk úgy fél órát mikor leparkolt valahova. A kerekek alatt ropogtak a gallyak. Valószínűleg egy erdő szélén voltunk. Titokzatos elrablóm kiszállt majd kinyitotta nekem is az ajtót. Megpróbáltam koszállni de akkorát taknyoltam hogy az még neki is fájt.

-Ez így nem fog menni!

-Ha leszeded a szemkendőt akkor talát tudnék úgy menni hogy nem taknyolok el minden lépésnél!-hangom kicsit gúnyosabbra sikerült mint akartam.

-Nem! A szemkendő marad!

Éreztem ahogyan egy kéz alámnyúl és felkap.

-Héj! Tegyél le! Nem hallod?!?-kiabálásomat figyelmen kívül hagyva ment tovább. Egy kis idő után meguntam a kiabálást. Idegesített hogy semmit sem reagál. Ezt én szoktam csinálni! Nem éri ellopni mások módszerét!

Egyre hidegebb lett. Gondolom bejjebb mentünk az erdőben. De az is lehet hogy sötétedett.

Liu szemszöge:

(T/N) elkezdett remegni. Bíztosan fázott. Nem is csodálom. Már majdnem az erdő közepén jártunk és kezdett sötétedni is. Szegénykém. Megálltam, leültem a földre és ölembe ültettem a lányt. Nem reagált. Bíztosan aludt. Egyik kezemmel megtartottam nehogy eldőljön, mások kezemmel levettem felsőmet. Természetesen a sál maradt. (Me' má' mé' ne?)
Óvatosan ráadtam a ruhadarabot majd újra felkaptam és mentem továb. De újra megálltam. Megint az ölembe raktam és óvatosan leszedtem a szemkendőt. Mikor leszedtem megfagytam. Szemei nyitva voltak.

(T/N)szemszöge:

Éreztem ahogyan egyre jobban elvörösödök. Az idegen ölébe húzott kétszer is. Elősször egy pólót adott rám. Másodszor pedig a szemkendőt szedte le rólam. Kapva az alkalmon jobban megfigyeltem elrablóm.
Egy 20-as éveiben járó fiú volt. Arcán nagyobb vágások éktelenkedtek melyek össze voltak varrva.
Mikor észre vette hogy nem alszom nagyon meglepődött.

-Akkor jöhetek a saját lábamon!-törtem meg a kínos csendet, mire a srác csak bólintott egyet. Kimásztam öléből és segítettem neki felállni.

-Kösz!-vakarta meg tarkóját.

-Nincs mit! Amúgy merre megyünk?-próbálkoztam tovább hátha elmondja.

-Majd meglátod!-mondta mosolyogva mire elvörösödtem. Nem értem mi van velem. Hisz még csak ma ismertem meg és ha ez nem lenne elég még el is rabolt!

Egy kisebb háznál álltunk meg az erdő közepén.

-Itt vagyunk. Ez az én házam.

-És miért is vagyok itt?-kérdeztem egyik szemöldökömet felemelve.

-Majd bent megbeszéljük-vakarta meg tarkóját.

-Hát jó.-adtam be a derekam és be mentem volna a házba ha nem estem volna el a saját lábamban.

-Áú!-jajdultam fel fájdalmasan mire a fiú legugolt hozzám és megvizsgálta fájó lábamat.

-Hát igen. Ez kibicsaklott. Úgy tűnik mégis nekem kell bevinni téged!-mosolyodott rám.
Felkapott és bevitt a házba.
Bent lerakott a kanapéra és elment kötszerért. Mikor visszaért levette lábamról a cipőt és a zoknit majd bekötötte lábam. Közben jobban megtudtam figyelni őt. Barna haja és gyönyörű smaragd zöld színű szemei voltak. Arcán összevarrt vágások. Tekintetem lejjebb vándorolt. Felsőteste meztelen volt mivel pólóját nekem adta. Ott is tele volt vágásokkal amik szintén össze voltak varrva. Felső teste kidolgozott volt. Hirtelen elfordítottam a fejem. Nagyon vörös lehetett a fejem.

-Miért segítesz?-kérdeztem meglepetten.

-Mert fáj a lábag nem?

-Ha ennyire kedves vagy akkor miért raboltál el?

-Mert!

-Mert?-kérdeztem vissza. Láttam hogy egyre idegesebb lesz. De nem érdekelt. Tudni akarom hogy miért hozott ide.

-Mert csak!

-Mond már el!-emeltem fel a hangom.

-Jó.-sóhajtott egy nagyot-Már hónapok óta figyeltelek téged. Láttam hogy sokan bántanak téged és megsajnáltalak.

Ekkot esett le nekem. Ő Homicidal Liu! Egy gyilkos! De nem féltem. Csak nem értettem miért segít nekem.

-De miért?

-MERT MEGSZERETTELEK AZ ISTEN SZERELMÉRE!

Nos remélem hogy tetszett ez a rész is!
Ha szeretnétek hogy legyen rész akkor hogy milyen írjatok x readert írjak.
Kép:

Na CSÁÓÓ!😄