Jason the toymaker X Reader
(T/N) szemszöge:
Végre haza értem a munkából. Utálom a munkám! A főnök pikkel rám és amúgysem szeretek újságot írni. Még csak most kezdtem el dolgozni és már mwgutáltam. 20 éves vagyok de azt várják el hogy annyi tapasztalattal dolgozzak mint egy 60 éves. Nagyon túlterhelve érzem magam.
Felbaktatok a lépcsőn majd bemegyek a szobámba és bedőlök az ágyba. Csengetnek. Dejó hogy lefeküdtem! Lerobogok a lépcsőn majd feltépem az ajtót. Senki sehol. Ez most valami vicc? Szétnéztem de nem láttam egy lelket se. Elvégre a város legelhagyatottabb részén lakok. Megakad a szemem egy kis plüss kutyuson. Felemeltem hogy jobban szemügyre vehessem. Nagyon aranyos volt. Kis gombszemek, puha bunda és egy cédula a nyakában.
"Ne aggógj!
Jól végzed a munkád!
Hidd el!"
Ez kedves de vajon ki adhatta nekem. Megfordítottam a cédulát.
"Jason the toymaker"
De vajon ki ez a Jason? És honnan tudja hogy nem szeretek dolgozni. Nem félek tőle. Csak tudni akarom hogy ki ő. Érzem hogy figyelnek. Bíztos hogy ő figyelt. Meg hát egyedül élek ebben az utcában ki más figyelhetne?
-Köszönöm szépen!-mondtam jól hallhatóan. Elvédre csak ajándékot adott. Bementem és letettem az ajándékomat az ágyamra. Megnyugtatott. Nem tudom hogy niért de nyugodt voltan. Az illata valami eszméletlen volt. Ha a készítőjének is ilyen illata van akkor engem már levett a lábamról.
Reggel újra dolgozni indultam de most kicsit jobb kedvel. Az az ajándék. Ez kellett nekem! Hogy valaki kimondja hogy amit csinálok nem egy rakás szar!
Haza értem és most egy plüss cica várt rám az ajtóban. Gyorsan felkaptam és megnéztem a címkét.
"Ügyes voltál!
Csak így tovább!"
Meg fordítom a cetlit.
"Jason the toymaker"
Úgy éreztem hogy mindjárt elolvadok. Olyan kedves gesztus. És olyan cukiiiiiii!😍
Bíztos hogy kézzel készült ez is. Alig várom a kolnapot. De most én is hagyok ajándékot. Egy általam írt könyvet hagytam a küszöbön. Újságot nem szeretek írni de könyvet igen.
-Köszönöm!-mondtam majd bementem. Felmentem a szobámba najd a cicát a kutyus mellé raktam
Így teltek a hetek. Én otthagytam egy könyvemet (mert nagyon sokat írtam) ő meg megformál egy szereplőt és egy cédulával a nyakában az ajtóm elé teszi. Lehet hogy még nem láttam őt de az bíztos hogy beleszerettem. De vajon ki vagy te?
Másnap boldogam indultam munkába. Szinte szökdécseltem. Alig vártam hogy ma mit kapok. Én már tudtam hogy melyik könyvemet fogom odaadni neki.
Mikor haza értem egy képet találtam a küszöbömön. Felemeltem és teljesen lefagytam. Egy régi kép rólam és a legjobb gyermekkori barátomról akit Jason-nak hívtan. Sajnos elköltöztek és soha többet nem hallottam felőle. Könnyek szöktek a szemembe. Eszembe jutott az a sok szép emlék. Mikor a patakban fürödtünk vagy a csirkelopás Magdi nénitől. Olyan szép emlékek.
Minden szülinapomra és karácsonyra saját kezüleg készített ajándékot. Hiányzik.
Nagyot sóhajtva bementem a házba. A képet beraktam egy keretbe és az éjjeliszekrényemre tettem.
Nem tudom hogy miért de az az érzés támadt bennem hogy a gyermekkori barátom és ez a toymaker egy és ugyan azok. Minketzőjük neve Jason és mind a ketten nagyon ügyesek. Ha igaz lenne és tényleg ő lenne az akkor azonnal találkozni akarok vele. Végignéztem a plüssökön és játékokon amik az ágyamon voltak. Mindegyik cédulának volt a hátuljára is írva valami. Elgondolkoztam kicsit majd kuvettem a keretből a képet és megfordítottam. Pont ahogy sejtettem. Egy kis üzenet várt engem.
"Holnap valami egészen mást kapsz!"
Na erre kíváncsi leszek!
Másnap reggel korán keltem. Nem tudom hogy mi üthetett belém de annyita izgultam mit egy kisgyermek a karácsonyfa alatt. Elindultam a munkába.
Bent nagy meglepetésemre mindenki nagyon kedves volt velem. A főnök behívott engem az irudájába.
-Nos nem tudom hogy hogyan került ide ez a könyv de a maga nevét látom rajta. Elolvastam es szerintem nagyon jó lett. Sok fordulat de attólmég követhető a történet. A kis illusztrációk nagyon jól sikerültek és szeretném átteni magát a könyvíró részlegünkbe!-jelentette ki a főnököm a könyvemet felmutatva. Ez így mind szép és jó csak az a baj hogy én ezt a könyvet adtam oda Jason-nak.
-Nos mit mondasz?-kérdezte felettesem nagy mosollyal a száján.
-Hát persze hogy elfogadom!-kiáltottam örömömben.
-Rendben. Mamég marad a helyén de holnatól már írhatja a könyveit!-kacsintott rám.
Ez a nap nem lehet jobb.
Haza fele úton olyan érzésem volt mintha figyelnének de nem foglalkoztam vele. Márláttam a házunkat de valami nem volt rendjén. Egy magas férfi állt előtte. Ahogy egyre közelebb értem úgy élesedtek ki vonásai.
Egy piros fekete cirkuszi ruha volt rajta és egy cilinder volt a fején. Úgy nézett ki mint egy porondmester. Vörös haja kiemerte zölden izzó szemeit. Ahogy közelebb értem ő is észre vett és illedelmesen meghajolva köszönt nekem.
-Helló (T/N)! Örülök hogy újra találkozunk! Az én nevem Jason the toymaker! De ha így nem ugrik be ki is vagyok akkor szólíthatlak téged (aranyos kiskori becenév amin csak Jason hívott téged)!-csókolta meg kezemet.
Úr isten ez tényleg ő lenne. De nagyon megváltozott. Fogai élesek lettek, kezei a könyökétől lefele feketés árnyalatot kezdtek felvenni. Ujjai végén karmok voltak. De nem féltem. Tudtam hogy nem fog bántani. Sőt! Ő végig vigyázott rám.
-Te intézted el hogy írhassak és te adtad nekem az ajándékokat, igaz?
-Igen m'lady! Én voltam!-mosolygott rám mire én csak nyakába ugrottam.
-Köszönöm és hiányoztál!-fúrtam bele arcom a vállába félig sírva.
-Te is hiányoztál nekem! Ígérem hogy mostmár mindig itt leszek velede!-ölelt vissza.
Éreztem a lélegzéséről hogy ő is a sírás szélén áll. Szorosabban ölelt magához majd kimondta azt amit én már 9 éves korunk óta vártam hogy kimondja.
-Szeretlek!
Remélem hogy tetszett ez a rész is.
Tudom hogy edfig kevesebb rész volt most meg egy nap ketző is de ez csak rajtato múlok. Ha küldtök nekem hogy milyen x readert írjak akkor én megírom de ha nem akkor nem tudok mit írni.
Szóval nyugodtan írjatok!😆
Meme:
Nincs kedvem újra elolvasni mert lusta vagyok hozzá szóval bocsi a helyesírási hibákért!
Na CSÁÓÓ!😄
