A lány és a démon

2. fejezet

Másnap reggel

– Jó reggelt álomszuszék, hasadra süt a Nap. – hallottam meg drága barátom hangját.

– Mhhm. Még öt percet hadd aludjak. – fordultam a másik oldalamra.

– Nem bánom, picim. Már a suliba felesleges lenne menned.

– MICSODA!? – ültem fel az ágyamban.

– Jaja. Azt már buktad, lesz egy igazolatlan napod.

– Mi!? Hány óra van!?

– Tündérkém, kereken kilenc óra.

– Egek, hogy történhetett ez meg? – sokkoltam le.

– Most egy nap kihagyásba nem halsz bele.

– Igaz. Pedig emlékszem, hogy állítottam ébresztőt. – tűnődtem el, majd tekintettem Leóra vándorolt.

– Mi az? Azt hiszed, hogy én kapcsoltam ki?

– Ki más lehetett volna?

– Ez rágalom! Én fél kilenckor jöttem.

– Jó-jó. Bocsi a feltételezés miatt. Na, és ha már így itthon maradtam mit csinálunk?

– Lenne pár ötletem. – vigyorgott perverzen.

– Nem–nem, a perverz ötleteid tartsd meg magadnak.

– Ohh, olyan ünneprontó vagy. Akkor, mit szólnál egy kis kockuláshoz?

– Na, ez már valami, előtte felöltöznék, majd reggelizni se ártana. Te már reggeliztél?

– Még nem, de ha gondolod addig, míg elkészülsz, összedobhatok valami reggelit.

– Rendben van. – mikor Leó távozott a szobámból a szekrényemhez léptem kiválasztani a mai szettem. Pár perc keresgélés után megtaláltam a tökéletes ruhákat. Egy szürke melegítő nadrágot és hozzá egy fekete pólót. Utam a fürdőbe vezetett, ahol fogat mostam, s megfésültem a hajam. Mikor ezekkel végeztem mentem tovább a konyha felé, ahonnan finom illatok csapták meg az orrom.

Belépve a helyiségbe láttam meg a szorgosan tevékenykedő Leót, aki a tűzhely előtt állva készítette a tükörtojásokat. Bal vállammal neki támaszkodtam az ajtófélfának, onnét néztem tovább a serény démont. Bár jobban csak a hátát láthattam, de annyi baj legyen.

*A széles vállát és a formás... Miken nem jár az agyam? Ráadásul még hallja is azokat. * – a fantáziálgatásomnak hála sikeresen elkalandoztam és fel sem tűnt, hogy Leó réges-rég megterített.

– Úgy ám, de nem kell tagadnod, tudom nagyon szívdöglesztő vagyok. – mondta büszkén.

– Igen, persze, meg szerény is. – válaszoltam szem forgatva.

– Bizony. Na, ha már ezt kitárgyaltuk, akkor együnk. – foglalt helyett az asztalnál.

Követem én is a példáját s a szokásos helyemre ültem le. Be kell vallanom elég ínycsiklandónak tűnt az étel. Csendben megreggeliztünk, összeszedtem a mosatlan edényeket, s a mosogatóba tettem, hogy majd később elmossam azokat. Leó időközben átment a nappaliba kiválasztani a neki tetsző játékot, amivel játszani fogunk. Lehuppantam mellé a kanapéra, miután a kezembe vettem a másik kontrollert. Amit sikerült választania egy verekedős játék, ami éppenséggel pont a kedvencem - igaz mindegy hányszor játszok, ellene a végén mindig kikapok. - Az idő csak telt, én meg egyre többször vesztettem, majd a végén véglegesen feladtam. Nagyot sóhajtva dőltem hátra, kezeim magam mellé ejtve. Barátom győztesen mosolyogva fordította felém tekintetét.