Balett vs Modern tánc

2.rész

-Mert aranyos vagy mikor cukkollak.nevetett.
Én persze fülig pirultam.

Egy hét telt el azóta hogy megismertem Melindát és Emesét. Közben legjobb barátok lettünk. Áron meg még most is olyan mint volt. Nos én... én nem. Fülig beleestem Áronba. Ja és már most van egy ellenségem. Klaudia aki már most piszkál. Még az a szerencse hogy mindig vissza tud valamelyikünk szólni. De neki az az élet célja hogy engem kiakasszon.
Ja igen meg egy említésre méltó dolog. Az első feladat az volt hogy válassz magadnak egy párt akit megtanítassz azt táncolni amit te tanulsz. Mi Emesével és Melindával együtt akartunk lenni hárman de beosztották hozzánk Áront is...

***

Épp a barátnőimmel beszélgettem hogy hogy is történt az hogy eljöttem annak ellenére hogy nem akartam.

-Légyszi meséld el!kerlelt Mesi.
-De mondom hogy hosszú történet.
-Nem baj!erősködött Meli.
-Joh elmondom!sóhajtottam.
-Mit mondasz el?jött oda hozzánk Áron.
-Hogy miért jöttem el.válaszoltam.
-Na had halljam én is.

Az egész ott kezdődött hogy én voltam a legjobb a sulinkba...
Én és a legjobb barátnőm Kethi(ejtsd:Kéti) együtt szórakoztunk edzés előtt közben és után. Mivel az iskolánk bentlakásos mindig együtt voltunk. Az én szüleim igazából meghaltak és nevelő otthonba kerültem. Mivel már két éves koromba is balettoztam és anyám is elismert balettos volt ezért minden álmom az volt hogy felvegyenek a CSBT-be.(CSBT a Cecily Staino bentlakásos tánciskola rövidítése(kitalált))
A szüleim egy autó balesetben haltak meg mikor hét éves voltam. Egy évre rá ösztön díjat kaptam a tánciskolába ahova mindig is vágytam. Ott ismertem meg Kethi-t. Azonnal legjobb balátok lettünk. Kethi szülei mikor megtudták mi történt a szüleimmel "örökbe fogadtak" ami azt jelentette hogy a szülinapomon kaptam tőlük ajándékot ahogy karácsonykor is. Mindig meghallgattak hogy mi történt velem és bármikor átmehettem hozzájuk. Ez persze nem azt jelentette hogy igazából gondjukba vettek. Papíron legalábbis nem. Kethi mindig is a legjobb barátom volt. Mindig nevettünk és mikor velem volt mindig a legjobb formámat hoztam. A csoportunkba hamar én lettem a legjobb pedig a magam nyolc életévével én voltam a legfiatalabb a csoportba. Ezért az edző folyton megdicsért plusz pontot kaptam és mindenki imádott. A csoport társaimon kívül. Ők irígyek voltak arra amit elértem. Kethi-n kívül. Ő csak egy évvel volt idősebb nálam így ő megértett. Ezért mindig hálás voltam neki és lehet hogy ezért lettünk barátok. Néha segítséget kért egy -egy figuránál de ő is a legjobbak köze tartozott. Egyszer össze jött egy Ákos nevű fiúval. Amikor szakítottak és segítettem neki talpra állni. Közben a szülei akik üzlet emberek voltak egyre magasabb fizetést kaptak. Nem véletlen hogy egyre gyakrabban voltak távol. Kethi-vel meg nem is foglalkoztak. Kethi egyre rosszabb állapotba volt. Az én szüleim meghaltak az övé meg nem foglalkoztak vele. Egy nap a szüleinek el kellett menniük munka ügyben. Távolra és Kethi-t is magukkal vitték. És ez egyre gyakrabban fordult elő. Majd egy nap Kethi sírva jött oda hozzám.
-Mi a baj?kérdeztem tőle.
-Örökre el kell mennem.válaszolta.
Én is sírva fakadtam. A kezembe nyomott egy karkötőt. Azt mondta legyünk mindig legjobb barátok. Megígérte hogy minden nap Skypeolunk. Az első fél évben így is volt aztán már csak hetente majd havonta hívott fel. Aztán soha többet. És innen kezdődtek a bajok. Mivel a többiek irigyek voltak rám nem barátkoztak velem. És barát nélkül egyre rosszabb kedvem lett. És mivel egyre rosszabb kedvem lett egyre rosszabbul táncoltam. Egy idő után azok a mozdulatok se mentek amik azelőtt mindig sikerültek. Az edzőmnek ez nem tetszett de továbbra is kedves volt. Igazából ő küldött el ide hogy szerezzek barátokat oldódjak fel. És az edzom miatt meg is tettem. Hát emiatt jöttem el ide.

-Ez durva.neztek lesokkolva barátaim.
-Igen az.válaszoltam egy vállrántás kíséretében.
-Sajnálom. Mármint a szüle...próbált valamit mondani Áron. De tudtam mit akar. És nem akartam ezt hallani. Főleg tőle.
-Ne kérlek ne...kértem meg.