Amikor az érzelmek benned olyanok mint az időzített bomba, nemtudod mikor robban, de félsz.
Ha robban ott mindennek vége, egy pillanatnyi örök fájdalom és szenvedés, csak zokogsz, nem látsz a könnyeidtől, de szíved csak igy tisztulhat meg.
Mások sokszor nem érthetik mi zajlik bennünk ilyenkor. Azt hiszik a fájdalmad nem létezik és hazugnak neveznek.
De az egyetlen hazugság az, hogy ez csak feltűnési viszketegseg ugyanis nem.
Ez nekünk maga a pokol, a pánik a szorongás a depresszió.
Attol mert neha valaki szomorú nem lesz depresszios, de a szorongás az közös.
Minden ember szorong csak valaki könnyebben kezeli valaki nem, akár a düh.
A pánikroham az amit nem kívánnék senkinek, hogy ezt atélje, a fájdalmat amit ugy érzünk soha nem ér véget.
