A pánik, a félelem, az emberi hülyeség.
Tele a fejem gondolatokkal, mit miért csinálunk.
Lehet kaptunk egy új esélyt arra hogy változtassunk? Vagy csak szimplán nép ritkítás?
A föld a mi otthonunk, ahol élünk, otthont ad nekünk, ételt és vizet.
Mi mit teszünk érte?
Szemetelünk, mert lusták vagyunk, szennyezzük a vizet, erdő tüzek, éhező gyerekek, hontalan emberek.
Emberek akik menekülnek, beszélni könnyű hiszen nekünk könnyebb.
Ott maradnál harcolni? Láttad valaha hogy a népedet meszárolják?
Árva gyerekek, megözvegyült asszonyok.
Szavaim elfogytak...
Gondolataim száza tolong, mi kiszeretne jönni, de nem hagyom.
A vírus, amit túl fogunk élni, szerinted ezek után az embereknek az a legrosszabb ha meghalnak?
Sokkalta nagyobb kínzás életben hagyni őket..
Annyit kérek tőled, figyelj mindig magadra és másra, ne azért mert megkért rá,
Magyarország kormánya.
