yoυr ĸιѕѕ /woosan/

💋

Vannak emberek, akik azért szeretik a telet vagy a hideg időt, mert nyáron, vagy már tavasszal túl nagy a meleg. De én pont ez miatt szeretem. Ahogy a Nap melegen és erősen süt, az illatosabbnál illatosabb virágok rügyeznek.

Ezekkel a gondolatokkal próbálom elterelni a figyelmem a kocsi hangjáról. Fejem nekidöntöm az üvegnek, majd behunyom szemem. A Nap ma is pont annyira süt, hogy átszűrődjön az így is sötétített üvegen. Élvezem ahogy a meleg hatására álmosodom, szemem lassan kinyitom, majd újra lehunyom. Viszont mikor nyitnám ki újra, egy kéz gyengéden rázogat.
-Sanie~ Kelj fel, megérkeztünk! - a hang hallatán egy kis mosolyra húzom szám. Bár mindig ő lenne az ébresztőm.

Még tisztán emlékszem, még annak idején, mielőtt debütáltunk, ahogy olvasom a szerződést. Igyekeztem nem csak gyorsan letudni, mindent alaposan, és megértéssel elolvasni, mikor a szemem megakadt az egyik feltételen.

•nem rendelkezhet a továbbiakban semmiféle párkapcsolatban. Ha már rendelkezik, igyekezze titokban tartani a nyilvánosság előtt.

-"Chh... én meg a párkapcsolat"- gondoltam magamban.
Miután mindenki letudta, elkezdtük a feltételeket átbeszélni, így hamar ez is a témába került. Annyit beszéltünk róla, hogy a végén megígértük egymásnak, hogy legyen akármilyen a szexualitásunk, nem lesz ilyenekben részünk, és soha nem hanyagoljuk el egymást. És ez így tökéletes is volt. Egészen addig, míg nem kezdtem el egy picit többet beszélgetni Wooyounggal, mint a többi taggal. Egyre többet és többet tudtunk meg a másikról, egyre jobban nyíltunk meg egymás előtt.

És így követtem el egy nagyon rossz hibát. Beleszerettem. Nemtudom hogy, és mikor. De tudom, hogy többet érzek iránta. Először nehéz volt bevallani még magamnak is, mindig tagadtam. Volt egy idő, amikor nem beszéltünk, kerültem, szinte mindent megtettem, hogy nekem legyen igazam. De nem lett. Rájöttem, hogy az ilyen dolgok elől nem lehet elfutni, bármennyire is szeretnék.

A dolog elfogadása számomra fájdalommal is jár. Mert fáj, hogy bármennyire is szeretem, nem lehet az enyém, mert fix, hogy nem a saját neméhez vonzódik, és erre még csak rá tesz egy lapáttal az ígéretünk, illetve az a bizonyos feltétel. Valahogy mindig az eszembe kúszik a gondolat, hogy egyszer, jó pár év múlva boldog lesz egy lánnyal. S ez még jobban fájdítsa a szívem.

Mára már teljesen beletörődtem, s elhatároztam, hogy ha az enyém nem is lehet, barátságunk várát továbbra sem hagyom szétesni, sőt még építünk is hozzá. Mert én mindig itt leszek neki, legyen az bármi.

A kocsiból kiszállva, még egyszer lehunyt szemem a Nap fele vezetem, majd beindulok a többiekkel együtt a gyakorlóterembe. Készülődnünk kell a koncertekre, tehát mindennek tökéletesnek kell lennie.

Szinte az összes számunkat, melyhez társul egy koreográfia elpróbáljuk többször is. Volt pár olyan mozdulat, melyet sokan elrontottunk, vagy éppen újításokokat vitattunk meg. Tánc közben mindent kizárok, és csak a mozdulatokra és a zenére koncentrálok. Igyekszem a mindig a legtöbbet kihozni magamból, és a legkevesebb hibát elvéteni, mind a színpadon, mind próba közben.

Próba után Yeosang felvetette az ötletet; mi lenne ha elmennénk valamit enni. Bár végül csak Mingi, Yunho, Seongwha és ő mentek, Hongjoong, Jongho, Wooyoung és én pedig a dormban maradtunk. Tánc után, sose eszek, csak elkészítem a shake-em, majd a szobában megiszom. A konyhába lépve viszont megpillantom Wooyoungot, majd érzem hogy a szívem elfelejtett egyet verni.
-"Gyorsan megcsinálom és már megyek is"- kezdtem el a tervelést magamban.
-Te nem jössz kártyázni a többiekkel? -kérdezi tőlem, ezzel visszahozva a gondolataimból a valóságba.
-Köszi, azthiszem kihagyom.
-Naa~ Miért? Mostanában olyan letört vagy, minden oké? -kérdezi, miközben gyengéden hátulról átölel, szivem pedig majd kiugrik a helyéről. Bár örökre így maradnánk.
-Azthiszem, mostmár minden oké. -feleltem egy kis mosollyal. Ő is vissza mosolygott rám majd egy polcról elvett egy snacket és beleöntötte egy tálba, miközben én épp a turmixgépet figyeltem. Először azthittem elköszön és elmegy. Ehelyett letette a turmixgép mellé a tálat, majd az arcomhoz hajolt, és egy puszit nyomott rá. Nem volt gyengéd,de túlzottan erős se. Kívül csak mosolyova néztem íriszeibe, de belül elfelejtettem lélegezni.
-Ma is ügyes voltál. -ezzel felkapja a tálat és veszi is az irányt szobához. Még hallom Hongjoong szavait, ahogy leszidja a fiút, hogy mégis mi tartott ennyi ideig. A mosoly aznapra levakarhatatlan volt az arcomról, kezemmel folyamatosan arcom jobb feléhez nyúltam. Szeretem. Fáj, de szeretem.

A szobám üres volt, mivel Mingi jelenleg még az étteremben tartózkodik. Az ablakhoz lépve, a shake-em iszogatva gondolok vissza a nap eddigi eltelt pillanataira. A Nap már elkezdett le menni, de még mindig olyan melegen sütött, mint reggel az autóban.

A másnap ezúttal nem tartogatott semmi betervezett programot sem, így elmentünk fagyizni. Wooyoung persze úgy tett, mintha semmi nem történt volna tegnap, de annyira nem foglalkoztam ezzel a ténnyel.

Mert az a puszi többet ért mindennél.