28. (Utolsó)Fejezet

239 18 5
                                    


- Sajnálom.

Félix nem mert Cori szemébe belenézni... Fájt neki is amit tett.

- Semmi baj.

Corinne azonban még mindig pityergett. Ám azt már Félix sem hagyta annyiban...

- Ne sírj Cori, mert minden sírásért büntetés jár!- mondta, majd magához kulcsolta a lányt.

Cori abbahagyta a sírást, de nem vidult fel a fiú ölelésétől... Ám váratlanul megpillantott valamit...

- Nézd!- kiáltotta, majd megragadta Félix kezét és maga után vonszolta.

A földön, a roncsok között kis virág nőtt felfelé... Á nem csak ő volt az egyetlen... Félix felszállt a roncsok tetejére, majd elkiáltotta magát;

- Corinne, ezt nézd meg!

A lány leszállt a fiú mellé, ám neki is elakadt a szava...

Az előttük fekvő területen százával nőttek a növények és különböző virágok... A természet elkezdte újra építeni magát az emberiség után.

- Gyönyörű - mondta Corinne, majd Félixre nézett- Nincs harag?

- Nincs- mosolygott Félix.

Erre már Corinne is felvidult.

- Akkor ez a terület jó lesz arra, hogy felépítsük a jövőt?

- A mi jövőnket?- karolta át Félix a lányt.

- A miénket- ölelt vissza Corinne.

- Helyes válasz...

Vége

" Állatokhoz hasonlítunk, amikor ölünk... Emberekhez hasonlítunk, amikor ítélünk... Istenhez hasonlítunk, amikor megbocsátunk..."

Bruno Ferrero: A Jel


____________________________________________________________________________

Sziasztok!

Remélem tetszett a történetem, és gondoltam, hogy hozzárakok egy zenét, amit a könyv írásakor sokszor hallgattam.

Üdv: AYDZSENA

____________________________________________________________________________

Egy angyal és egy démonNơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ