Egy angyal és egy démon

16-17-18. Fejezet

- Mondd Cori, nem fáj a hátad?- kérdezte Félix a pulóverébe bújt lánytól.

- De igen. Egy kicsit. Miért kérdezed?

- Gyere- fogta karon Félix Corinne-t, majd odavezette a tűzhöz.

- Fordulj meg!- mondta a fiú, közben felemelt egy kis, égő ágat.

- Mit csinálsz?!- kérdezte Cori ijedten.

- Bízz bennem- mondta Félix, majd hozzáemelte az ágat Corinne hátához. A lány felkiáltott, de nem a fájdalomtól, hanem a meglepetéstől. Ugyanis a hátán ekkor két hófehér szárny jelent meg a tűz érintésére...

- Mondtam, hogy angyal vagy!- mosolygott elégedetten Félix.

- Wow!

- Megtanítsalak repülni?

- Kérlek!

Félix ekkor megmozgatta a szárnyait, és elégedett mosollyal jött rá, hogy azok már réges-régen beforrtak.

- Gyere!- nyújtotta a levegőben lebegve Corinne felé a kezét. Cori félve, de elfogadta. A lány megpróbált csapkodni a szárnyaival, de nem sikerült neki...

- A szíveddel és az érzéseiddel repülj, ne a fizikai léteddel!- adott tanácsot Félix segítőkészen. Ám Corinne-t most nem csak ez érdekelte... Ugyanis igencsak meglepte a fiú viselkedése, mert ilyennek még eddig soha nem látta... Ekkor Corinne újból megpróbált repülni, de csak megemelkedni tudott.

- Ez így nem fog menni...

Félix aggódva csóválta a fejét, majd felkapta Corinne-t, és magasra felrepült vele.

- Mit művelsz?- prüszkölte Cori, ám ekkor elhalt a hangja. Félix elengedte!

Corinne visítva zuhant lefelé, közben magában imádkozott, hogy ne törje ki a nyakát. Ám ekkor megállt hirtelen a zuhanásában. Corinne felnézett. Repült. Repült! A lány elkezdte próbálgatni az irányváltásokat, majd büszke mosollyal visszarepült Félix mellé.

- Elég szépen megy- dicsérte meg a fiú Corit, ám az inkább rákiabált;

- Szép kis tanár! Ledobja a tanítványt! És ha nem ment volna a repülés?

- Elkaptalak volna.

- Ne akkor szedjél fel, amikor már a padlón vagyok, hanem akkor kapjál el, amikor éppen lefelé zuhanok!

Azzal Cori a fiú után kapott, ám amaz vigyorogva kitért a lány elől.

- Kapj csak el, ha tudsz!- kiáltotta, majd még magasabbra repült. Ezalatt Corinne megtapasztalta, hogy tud gyorsabban is repülni, és Félix után szállt. Egy szürke felhőben érte utol a fiút, aki egyszer felbukkant, egyszer eltűnt a sűrű, sötét felhőben. A lány pedig hiába repült a felhő belsejében, nem találta...

Ám ekkor hirtelen valaki átkarolta a derekát, majd magával rántotta... Egy kis táv után azonban megpörgették, majd feldobták a magasba, a felhő fölé. Corinne ekkor csodálkozva nézett körül. A felhő fölött ugyanis hét ágra sütött a nap, és mindent beborított a rózsaszín és aranyszín színeivel. Cori ezekben a percekben úgy érezte, hogy soha nem látott még ennyire szépet. Körös-körül forgatta a fejét, majd megpillantotta Félixet. A fiú mosolyogva lebegett pár méterrel lejjebb tőle. Corinne-nak erre több se kellett, már száguldott is a fiú felé...

Félix, akit hirtelen ért a mozdulat, nem tudott kitérni Cori útjából... A lány erőteljesen elkapta, és magával ragadta...

17.Fejezet: