Murderous Hope

I

Baekhyun

1926. 06. 21.

Ma viszonylag korán keltem, hisz ma városnézős nap van. Minden nap csinálok valamit, hogy tényleg ne unjam meg az életem ennél is jobban.

Hétfőnként mindig sütök, főzök. Kedden házat takarítok. Szerdán a kertben kapálgatok, rendeszkelődök. Csütörtökön edzek, olvasok, rajzolok és hasonló dolgokat csinálok. Pénteken sétálgatok a városban és kutakodok a házakban. Szombat, vasárnap pedig pihenek.

Reggelire egy kis házi készítésü lekváros kenyeret ettem. Tegnap sütöttem, hogy tudjak ma vinni magammal, illetve legyen a hétvégére is. Lekvárt mindig készítek a szomszédos házak gyümölcsfáinak terméséből. Olyan vagyok mint egy kis háziasszony. Mosok, főzök, takarítok. Csak éppen magamon kívül nincs más akinek ezeket megcsináljam.

Még a vírus elterjedése előtt elterveztem hogy majd megházasodom egy gyönyörű nővel és boldogan fogunk majd élni gyermekekkel. Szerettem volna egy jól kereső munkát, hogy a feleségemnek ne kelljen majd dolgoznia és ha terhes lesz minden percét a kisbabánkkal tudja tölteni. De ez már több mint három és fél éve teljesen lehetetlen, hogy megvalósuljon.

Megreggeliztem, ittam kávét, elmosogattam majd elmentem felöltözni.

-Na mit vegyünk fel?- gondolkodtam szekrényem előtt. Túrkáltam, kivettem belőle pár cuccot amiket pár pillanat után vissza is raktam mert nem volt kedvem hozzájuk. Egy finnyás dög lettem magányomban.

Végül egy fekete rövidgatyáral, és mesztelen felsőtestre esett választasom. Borzasztó meleg van, és semmi kedvem bele izzadni.

Felvettem egy cipőt, magamhoz vettem egy táskát amibe inni és ennivalót raktam illetve a rádiót, majd útnak indultam. Az ajtót nem csuktam be hisz úgyse megy be senki.

A mai nap arra gondoltam hogy családok után kutatok és az ő családi képeit gyűjtöm össze. Nemtudom miért de most valahogy ehez van kedvem.

Autóval indultam, mert a környék házait már ismerem és sétálni sincs kedvem. Körülbelül háromnegyed órát vezettem amíg egy kisvároshoz nem értem. A település elején leraktam a kocsit, meg fogtam a táskám és bementem az első házba.

Egy kis méretű két szobás ház volt, nagyon túlzsúfolt. Tele van a ház kacatokkal, amik nem mutatnak jól, ízléstelenek és haszontalanok. A ház színei egyáltalán nem passzoltak és a bútorok sem egyeztek meg. A járólap sok helyen betört. Volt egy tv is a szobában, de elég ósdinak tűnt. Ezekszerint nem éltek túl jól. Ritkák voltak azok a családok akik nem a virtuóz világban hanem a valóságban éltek. De ez a család nem csak a valóságban élt, de még azt is tudta valószínüleg milyen a szegénység.

Ledobtam a táskámat a földre majd elindultam az egyik szobába. A szobában két ágy volt, egy nagy szekrény, egy könyvespolc, illetve egy íróasztal. Elsőnek a szekrényhez mentem oda. Kinyitottam és turkálni kezdtem benne. Néhány női ruha volt felakasztva. A szekrénynek egy felső polca is volt, ahova pár dolog volt felszórva. Egy füzet, egy táska néhány papírfecni, gyógyszerek és orvosi tűk.

A táskába túrtam bele először. Pénztárca, igazolványok, blokkok, semmi érdekes. Félre is dobtam azt, majd a füzetet vettem a kezembe. Az elejében volt egy kép. Egy egész fiatal nő volt rajta kezében egy kisbabával aki alig látszott ki a pólyából. Továbblapoztam, és valószínüleg ez egy napló, de a szövegből ami bele volt írva, nem értettem belőle egy szót sem.
-Hm ez talán német lehet- lapozgatom tovább. Az utolsó tíz oldalon pedig képek voltak.
-Oh istenem..- emeltem kezemet számhoz. A nő valószínüleg egyedül nevelte a gyermekét akinek valami nagyon komoly betegsége lehetett, de nem tudom, hogy pontosan milyen. Szegény nőnek biztos nehéz volt.

Hónom alá vágtam a kis füzetet majd megnéztem a könyvespolcon lévő könyveket. Párat levettem és átlapoztam.
-Ahj ezek is németek, nem hiszem el- hajítottam magam mögé a könyvet ami éppen a kezemben volt.

Odamentem az íróasztalhoz és megnéztem a fiókjait, de semmi érdekfeszítő nem volt benne. Pár papírdarab, ceruzák, értelmezhetetlen kacatok és gyógyszerek. Betoltam a fiókjait majd átmentem a másik szobába ami ennél ezerszer érdekesebb és sokkolóbb volt.

Jóval koszosabb mint a többi helység. Hátborzongató, a vérem egy pillanatra meg is fagyott bennem.

-Te jó ég...- húztam el kissé számat.

Érzem ahogy ez a látvány örökre beleégett az agyamba. Egy kórháziágyhoz hasonló ágy volt a szoba közepén, körülötte pedig rengeteg gép. Valahogy nem volt lelki erőm beljebb menni két lépésnéz. Így is futkosott a hátamon a hideg, és a gyomromat forgatta a hányinger.

Fogtam magam és a táskám, és inkább továbbindultam. A következő ház is egy viszonylag szegényesebb volt ám jóval letisztultabb és modernebb mint az előző. Közepes méretű volt. Három szoba, egy fürdő, konyha, és nappali. A színei otthonosak voltak, még laknék is itt talán. Egy három fős család lakott itt, és volt két macskajuk, meg egy kutyájuk.
Nekem is volt kutyám, egy kis corgim, de ő még a vírus előtt meghalt.

Még vagy húsz házat átkutattam, és rengeteg képet raktam el. A házakból leszűrve ez valószínűleg egy szegényebb negyed volt, de ahoz képest sokkal otthonosabb és természetesebb volt minden ház, mint a dúsgazdagoknál.

Visszasétáltam az autómhoz, közben pedig elindítottam a rádiót. Tekergettem az adók között, de mint ahogy általában egyiken sem szólt semmi, csakis a megszokozz, idegtépő sistergés. Visszaértem az autómhoz majd megindultam hazafelé. Az ablakokat lehúzva, száguldottam hazafelé. Mostanság már nem aggódom semmiért. Nekem már úgyis mindegy. Már nem félek a haláltól, és nem próbalok magamra vigyázni. Egyszerűen többé nem érdekel semmi.

Mikor beértem a városba furcsa érzés fogott el, de nemtudom, hogy miért, ezért inkább nem is foglalkoztam vele. Mikor megérkeztem az érzés csak jobban erősödött bennem. Kiszálltam az autómból, majd félve mentem befelé az ajtón. Csak táskámat dobtam le a szélfogóban, majd tovább mentem a házban körülnézni, igaz nem sok reménnyel ennyi év után. Előszőr körülnéztem a nappaliban majd bementem a fürdőbe, a szobákba és végezetül a konyhába. A vér meghűlt bennem, és azt hittem menten elájulok.

-T-te meg k-ki a t-tököm vagy?-

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
××××××××
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Elég sokáig nem raktam ki a következő részt. A következővel igyekszem.
√Mrs.Oh