A vírus

3. fejezet

A konyha felé vezető lépcsőn trappolunk le Jamessel, amikor meghallom anya hangját. Margotnak magyaráz éppen valamit, ő pedig (mivel más zajt nem nagyon észlelek) figyelmesen hallgatja. Anyámmal nem a legfelhőtlenebb a kapcsolatunk, az meg pláne nem segített a dolgon hogy apa is elment a városból. Egy nap, kapott egy nagy, vörös borítékú levelet. Óvatosan bontotta ki, senkinek nem mondta mi volt benne, de miután elolvasta napokig alig szólt hozzánk. Aztán rá egy két hétre eltűnt, mint számos más, Eldori lakos. A helyiek szerint megpróbálták elhagyni a várost, de senki nem tudja hogy mi lett velük, átértek-e egyáltalán a Falon, vagy ott lelték a végzetük..
A konyhánk és a nappali között a konyhasziget húz láthatatlan határvonalat. Rajta a rengetek szatyor tele hozzávalókkal a vacsoránkhoz. Köszönök, James is, aztán csendben elkezdünk kipakolni a pultra. A sok tartós élelmiszer fölött, kinézek az ablakon. A csillagok már az égen vannak, úgy világítanak mint ezernyi kis lámpás. Apára gondolok. Mennyiszer mentünk ki a közeli dombra együtt csillagokat számolni. Bárcsak most is itt lehetne...
- Menjetek kezetmosni mielőtt nekikezdünk! - hasít a levegőbe anya éles hangja. Szinte kettészeli a megnyugtató csöndet, a gondolataimmal együtt. James rám néz, a mosogatóhoz lép és bólint. Tudja hogy így lesz még egy csendes percem a fürdőszobában amíg megmosom a kezem. Ahogy magamra zárom az ajtót és engedni kezdem a kezemre a meleg vizet, egy kicsit megnyugszom.
A tükörbe nézek, és egy tanácstalan kék szempár néz vissza rám. Apától örököltem, a hátamra simuló, hosszú szőke hajammal együtt. Margot inkabb anyára hasonlít a barna szemével és világosbarna, seszinű hajával. Akkor eszmélek fel a gondolatmenetemből, amikor már érzem hogy a forró víz szinte égeti a kezem. Elzárom a csapot, még egyszer a tükörbe pillantok, aztán a konyha felé veszem az irányt.
Visszaérve látom hogy a többiek már javában készítik a vacsorát.
- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezi kissé ingerülten anya. Próbálom elengedni a fülem mellett az agresszív hangnemet, így inkább másra terelem a szót.
- Milyen volt ma a boltban? - kérdezem egykedvűen.
- Semmi különös nem történt de volt egy két vevő.. James, apád is beugrott venni egy két alkatrészt, beszélgettem is vele. Nagyon fáradtnak látszott nem tudod hogy......
Kábé itt vesztettem el a beszélgetést, James még próbált illedelmesen válaszolgatni anyám kérdéseire de egy idő után ő is feladta, csak fáradtan bólogatott.
Megterítettünk, aztán leültünk vacsorázni. Margot mesélt valamiről, aztán amikor már kialakult volna a jól ismert kínos csönd (régi jó barátom) akkor James kezdte el nevettetni. Nagyon jó volt így látni őket. Hálás voltam a legjobb barátomnak azért hogy ennyire gondját viseli a testvéremnek. Néztem ahogy a hugom csillogó szemmel nézi Jamest amint ő bűvészmutatványokat tanít neki. James nevetett, azt a régi, ismerős mosolyt néztem az arcán. Margot teljesen el volt bűvölve (mint általában minden lány a fiú hatókörében), a saját bátyjaként nézett fel rá.
Boldog voltam, és ezzel a boldog emlékkel búcsúztam Jamestől, aki immár nem az ablakon, hanem a sötétzöld bejárati ajtón távozott tőlünk. Megöleltem, megcsapott az az isten tudja honnan jövő enyhe fenyőillata, aztán becsuktam utánna az ajtót.
A szobámba érve átöltöztem, levetettem magam az ágyra, és szinte egy pillanat alatt el is nyomott az álom