EGY GÖRBE KORPA KALANDJAI

A KORPA ELGÖRBÜL

Volt egyszer egy korpa,
Benne volt a korba.
Színtelen a keze,
Egye meg a fene.

Fejtetőn lakott ő,
A nagy seggverő.
Minden korpa őt csodálta,
Mert egyenes volt drága pára.

Mert szegénynek nem mondhatom,
Hisz heteket ült a vadlovakon.
Ami a korpák közt ritkaság,
Aludni meg marhaság.

Mert a korpák nem alszanak!
Csak a fejeden habzanak.
Kapaszkodnak a hajadba,
De nem mennek a hasadba.

Történt egyszer, hogy e korpa elgörbült,
És egy nagyot elbődült.
Már nem csodálta senki,
Tehát úgy döntött elmegy világot látni.

Kíváncsi a tájakra,
S a sok kirakatra.
Mert legjobban a városba szeretne menni,
Hogy tanuljon meg rendesen vajat kenni.

Tán e korpa francia volt.
Egy egyenes francia korpa!
Akkor még őt csodálta
Mind a tehén csorda!

Innen még nem tudok többet mesélni, Megyek is penna élen táncolni.
Mert sok a házi feladat,
Mint az áruban a kirakat.