Better Than Honey - 5SOS Fanfiction (l.h.)

chapter seventeen

A Burj Khalifa a hotelhez viszonylag közel volt, habár majdnem belepusztultam abba a 15-20 perc sétába, amit ennyi ember között megtettem. Nos, az internetes portálok abszolút nem hazudtak, a Burj Khalifa valóban nagyon szép, és borzalmasan zsúfolt helyen helyezkedik el. Ettől független azért jó képeket csináltam.

Nagyjából másfél óra fotózgatás után kifáradva ültem be egy kávézóba, rendeltem egy kávét és valami epres akármit, de igazából fogalmam sincs mi is volt odaírva. A kávézó tömve volt, de annyira zajos mint amennyire hittem nem volt. Éppen a képeket néztem a laptopomon amire áttöltöttem, amikor valaki leült velem szembe. Ilyedtemben lecsaptam a gépem tetején és kérdőn néztem fel. Ő ült velem szembe. Na nem a nagyságos Luke Hemmings, hiszen mit csinálna ő Dubaiban, hanem a kék szemű srác akivel a liftben találkoztam. Mosolyogva nézett rám. Megkell mondjam egész jól néz ki.
-Szia. - köszönt. - Bocsi de nincs hely. Nem zavarlak?
-Dehogyis. Csak megijesztettél. - fújtam ki a levegőt, ugyanis tényleg először azt hittem valami arab pedofil akar elrabolni és eladni 3 tevéért.
-Dylan vagyok. Dylan Evans. - adott választ a kérdésemre mielőtt feltehettem volna azt
-Camilla Boston. - feleltem
-Na és mi járatban itt a Burj-nál? - kérdezte
-Fotózni jöttem.
-Szóval ez a munkád? Utazgatsz és fotózol? - kérdezte, de kicsit szerintem meglepődött
-Igen. - válaszoltam szűkszavúan. Nem találom fontosnak azt hogy tudjanak arról hogy eredetileg menedzser vagyok, és Luke Hemmings exe. Mert ha tudná hogy menedzser vagyok nagyon hamar összerakná a képet, az embereknek elég annyi, hogy Camilla Boston, menedzser és tudják hogy hónapokig az életünkön csámcsogott a média. Szánalmas.
-Meghívhatlak egy italra? - kérdezte Dylan, én pedig már egészen elfeledkezve arról hogy velem szembe ül, kaptam felé a fejem és válaszoltam.
-Igen, örömmel innék veled valamit. - mosolyogtam
Azt gondolom hogy Luke miatt eleget szenvedtem már. Kijár nekem is a boldogság, és igaz hogy Luke semmilyen szempontból nem volt első, de talán életem első igaz szerelme volt, akivel a jövőmet is eltudtam volna képzelni. Aztán, valószínűleg mindketten túl fiatalok voltunk ehhez a kapcsolathoz, vagyis igazából a mai napig fogalmam sincs hogy miért történt ami történt. Luke szeretett, és én is őt, most mégsem vagyunk együtt.
Szóval megittunk Dylannel egy üdítőt, beszélgettünk, nevettünk. Nagyon kedves srác amúgy, 21 éves, Sydney belvárosában lakik, és ami a legmeglepőbb számomra, hogy Sydney, sőt egész Ausztrália leghíresebb fotóstúdiójának az igazgatója. Minden álmom volt a Sunset Studio-nak fotózni, de egyenlőre csak álom. Szóval nagyjából 2 óra beszélgetés és egy számcsere után továbbálltam, és visszamentem a hotelbe enni, Dylan pedig visszament dolgozni.

Na mondtam én hogy hamarosan találkozunk! Kicsit uncsibb rész, de higgyetek nekem, nemsokára annyi izgalom jön hogy kiugrotok az ablakon! Najó amúgy nem, csak kicsit izgibb lesz a következő 1-2 rész.
Na puszi