Better Than Honey - 5SOS Fanfiction (l.h.)

chapter nineteen

Reggel, vagy inkább délelőtt arra keltem, hogy valaki ráfeküdt a csengőmre, ami már pár perce folyamatosan szólt. Dylan felkelt mellőlem, és félmeztelenül ajót nyitott a látogatónak, én pedig a barátom pólójában mentem az ajtóhoz, ami alatt ugyan volt egy rövidnadrág, de nem látszott. Ugyan rohadt kómás voltam, de ahogy meghallottam az ismerős hangot, sietve mentem az ajtóhoz.
-Camillahoz jöttem.... - hallottam
Odaértem az ajtóhoz, és Luke Hemmings állt teljes valójában. Egy pillanat alatt játszódott le minden a fejemben, az első csók, az első randi, az első éjszakánk, a buli ahol Arzayleával flörtöl, aztán a képek, ahogy veszekszünk, és végül ahogy hozzávágom a telefonomat és felrohanok. Próbáltam rájönni hogy mit kereshet itt és vajon mi a fenét akar, de egyszerűen nem sikerült. Itt állt előttem életem egykori szerelme, akit mindennél jobban szerettem, az oldalamon viszont a pasim állt, akivel most jöttünk haza Dubaiból. Kétségetelünl őrültek háza az életem.
-Dy visszamennél? Mindjárt megyek. - fordultam Dylanhez, aki biccentett és visszasétált.
Luke egyébként egész jól nézett ki, habár fele annyira se mint amikor még együtt voltunk. Fáradtnak tűnt, nyúzott volt, talán kicsit meggyötört is. Fekete egyszerű poló volt rajta, és fekete szakadt farmer, egy sima fekete Converse-el. Tipikus Luke.
-Úgy táncol ahogy fütyülsz? - szólalt meg Luke olyan gúnnyal a hangjában, ahogy még soha nem hallottam beszélni, sem őt, sem mást.
-Luke, mi a fenét keresel itt? Egyátalán honnan tudod hogy itt lakok? - kérdeztem cseppet sem nyugodtan
-Gondoltam beszélhetnénk. - mondta félmosollyal az arcán, hatalmas magabiztossággal.
-Mégis miről akarsz beszélni? Tökéletesen tudod hogy van barátom, és azt is gondolhattad hogy együtt töltjük az éjszakát, mivel gyanítom a fiúk este alaposan kibeszélték hogy mi a véleményük róla, azt is hamar megtudtad hogy ki is ő, és hogy hívják. És igen Lucas tudom hogy kidobtad Arzayleát, de mit gondolsz ezeket után visszarohanok a karjaidba és boldogan élünk ameddig meg nem halunk? Vagy ameddig újra meg nem csalsz? - kiabáltam az arcába, és az egész lépcsőház zőlem zengett.
-Azt gondoltam hogy lenyugodtál ennyi idő után. De nem. És csak hogy tudd, mindennek megvan az oka, megvan az oka annak is hogy megcsaltalak és annak is hogy miért Arzayleával. MINDENNEK MEGVAN AZ OKA! - kelt ki magából ő is.
- ÉS EZZEL MIT KEZDJEK? Hónapokig egyedül voltam, dolgoztam, edzettem, utaztam, éltem az életem NÉLKÜLED, szerinted mi változik azzal hogy szakítottatok? Nem tudom miért csaltál meg és azt sem hogy miért vele, és igen, az elején rohadtul tudni akartam hogy miért basztál át, és miért használt ki megint egy férfi, de mostmár nem érdekel! Megadtam neked mindent, szerettelek tiszta szívemből, az életemet adtam volna érted, és te kihasználtál, aztán eldobtál mint valami rongyot! Mit kezdjek ezzel az ósdi megbántam és sajnálom szöveggel, ha egyszerűen már nem érdekel? Túlléptem rajtad Luke, ÉS SZERETEM DYLANT ÉRTED? Ha nem vagy képes elofgadni azt hogy van egy lány aki nem hever azután is a lábaid előtt hogy mecsaltad, őszintén sajnálom, de nekem nincs szükségem egy olyan emberre az életemben mint te! - mondtam el egy szuszra, Luke pedig úgy lefagyott, hogy megszólalni se tudott, ezért bevágtam előtte a bejárati ajtót, és visszamentem Dylanhez aki a konyhában kávézott.
-Ő volt az? A 4.? - kérdezte Dylan halkan, hiszen még ő is tudta hogy ez olyan téma amit nem kéne feszegetni, és ő is sokkban volt
-Igen. Luke Hemmings, a világ legnagyobb seggfeje.- ültem le mellé a bárszékre és kavargatni kezdtem a kávémat.
-Azt hiszem én most hazamegyek. - állt fel
-Dy ugye nem azért mert itt volt? Semmit nem érzek már iránta, habár ezt hallottad...-motyogtam
-Dehogy Kincsem, csak lassan dél van, én pedig másfél hete nem voltam otthon. - mondta és közben elkezdett öltözni - Szeretlek - adott gyors csókot a számra.
-Szia! - köszöntem el tőle