Elindult a zene.
A tömeg éljenzése elcsendesült. Csak a zene szólt és a lány korcsolyájának ropogó hangja, ahogy a vékony penge éles íveket írt le a jégen.
Belement az első ugrásba. Duplaaxel-triplatoeloop. Sikerült. Egy 4es szintű forgás következett. Sikerült.
Úgy tűnt a mai napon ez lesz a legjobb kűr a mezőnyben. Minden egyes sikeres elem után a közönség hangosan tapsolt és éljenzett.
A lány boldogan, mindent beleadva korizott. Csak a zene ritmusát és a saját lélegzetét hallotta. Lopva a palánk felé pillantott az edzőjére. A férfi széles mosollyal az arcán figyelte minden mozdulatát.
Már csak az utolsó ugrás volt hátra: triplaflipp.
A lány mély levegőt vett és csak az előtte álló elemre öszpontosított. Egy külsőhármassal ment bele az ugrásba. Leszúrta maga mögött a jobb lábát, majd nagy erővel felugrott. A levegőben megtette a három fordulatot. Már készen állt az érkezésre, a könnyű, tiszta érkezésre. De ez nem következett be.
A lány hatalmas csattanással esett hátra a jégen. Beverte a fejét is. A lelátón ülők egy emberként kiáltottak fel. Összeszűkült előtte a pálya teteje, elmosódtak a leláltón ülők alakjai. Zúgott a feje, mintha víz alatt lenne. Végül pedig minden elsötétült.
