Kezdetben minden más volt

Szeptember 9., kedd

Meghajtottam a deszkát, ami csak úgy gurult a sima úton. A hideg levegő átjárta a pólusaimat. A szél a hajamat a szemembe fújta, de nem zavart. A deszkázás volt a mindenem. Soha nem mondok le róla...
Ekkor értem a pokol khm... suli elé ahol már ott ácsorgott Zsolti és Ricsi is. Kezet fogtam velük, majd nem sokkal később egy autó kanyarodott kicsit messzebb tőlünk. Két lány ugrott ki belőle. Az egyik lánynak oldalra csatolt fekete haja volt. Ő volt Virág, az emós lány. Ma kifejezetten boldognak tűnt, ugyanis integetve és hatalmas mosollyal köszönt el a kormány mögött ülő embertől. A másik lány csak mosolygott, majd Virág mellé lépett. Az autós kettőt dudált, majd elhajtott. A szőkés lánynak vörösbe borult az arca. Akkor az autót vezető ember lehet Reni apukája.

- Sziasztok - köszönt halkan Reni. És már indult volna befelé Virággal, amikor Zsolti eléjük ugrott.

- Á, jó, hogy jöttök - a két lány egyszerre torpant meg és kérdően néztek Zsoltira. - Nagyon fontos, hogy ha Dave kérdezi, akkor nem tudjátok, hogy ki tette fel a számát.

Áááá a pizzás ügy. A két lány összenézett, majd Reni szólalt meg:

- Oké, mi tényleg nem tudjuk. - Reni kicsit kérdő tekintete mellet Virág bólogatott.

- Rendben. Ez vicces lesz - röhögte el magát Zsolti.

A következő pillanatban megérkezett egy kocsi, amiből egy igen ingerült Dave szállt ki.

-Ne hívogasson! Fogalmam sincs miről beszél - majd egy mozdulattal kirántotta a füléből a headsettet. Nagyon nehéz volt tartóztatnom azt, hogy ne röhögjek a képébe. Miközben elfolytottam a röhögést magamban Dave felért mellénk, aki nagyon, de nagyon idegesen kezdett mesélnek nekünk.:

- Halljátok, tegnap este óta pizzát akarnak rendelni a számomon. Valami marha összekeverte, és egy pizzéria honlapján van a számom! Rémes, apám most fogja letiltani, mert már nem győzzük elismételni, hogy semmilyen dupla sajtos akcióról nem tudunk - rázta meg a fejét. - Veletek mi újság? - na ez volt az a pont ahol már nem bírtam tovább, és a képébe röhögtem. Semmit se sejtett. Reni csak mosolygott a jeleneten, de nem szólt semmit.

- Szerintetek ez vicces? - tárta szét a karját és dühös szemekkel nézve ránk. Gondolom valami együttérzésre várt. Hát azt kereshette. - Szerintük vicces - nézett a két lányra, akik még mindig nem szólaltak meg, csak mosolyogva figyeltek mindent.

-És végül tudtak rendelni a pizzériából? - kérdezte Virág teljesen ártatlanul. Szerintem teljesen komolyan gondolta ezt a kérdést.

Mit tudom én? Kit érdekel? Nem érted, hogy hajnalig csörgött a mobilom? - Dave egyre idegesebben nézett mert nem értett semmit.

Szerintem itt Dave rájött, hogy már tényleg senkitől nem kap vigasztalást.

- Miért nem kapcsoltad ki? - kérdezte meg Reni. Dave kikapcsolja a telefonját. Hagyjál már.. Ezt te se gondolhattad komolyan. Ezt a beszólását, ami nagyot ütött Davenél, egy nagy "húúú" val jutalmaztuk a srácokkal.

- Én sosem kapcsolom ki. Mi van, ha fontos hívás érkezik? - rimánkodott. Komolyan?? Hajnalban fontos hívás? Nem baj Dave. Mi így szeretünk....

Ekkor Kinga közeledett felénk pár a-s lánnyal a háta mögött. Mintha valami amerikai film lenne. Mikor oda ért hozzánk egy pillanatra megállt, és végig mért minket, majd megkéedezte tőlünk:

- Nem tudjátok, mi volt tegnap a pizzériával? Edzés után rendelni akartunk, de egy bunkó kezelő egyfolytában letette!

Ebben a pillantban megint kitört a nagy röhögés mindenkiből. Itt már Reni is nevetett. Milyen szép így... Cortez mi van veled?? Gyorsan elkaptam a pillantásom róla. Még a végén lebukok... Inkább Davere néztem, de ebben a pillantban megint elkeztem röhögni rajta. Hát ez nagyon nagy!

Miután beléptem a suliba a többiekkel Mrs. Rikácsoló vagyis más néven Máday igazgatóhelyettes oda hívatott magához engem és Ricsit. Mit akar ez? Talán túl rövid a nem létező szoknyám? Ugyanis ez a "kedves" igazgatóhelyettes előszeretettel méregeti a lányok szoknyáját. Nem tudom mi a baja a rövid szoknyákkal...

- Úgy vélem , hogy az első emeleten gördeszkázás volt... Tud valamelyikötök erről valamit? - majd felém bökött egyet a vonalzójával. Mögém nézett ahol még mindig ott álltak a többiek. Pedig azt hittem, hogy már rég bemetek a terembe. Kicsit meg is lepett a jelenlétük. Reni kicsit aggódva nézte a jelenetet, de egy kis oldal mosollyal megnyugtattam, hogy nincs gond. Ő elkapta a tekintet Mádayra. Jól láttam elpirult?

- Önök nem hallanak deszkát gurulni az első emeleten? - kérdezte a többieket, és úgy vélte most rajta kap minket. Aha...csak szeretné.

- Nem - hangzott egyszerre majdnem az egész csapattól. Valakik csak rázták a fejüket. Ennyi vagy Mrs. Most elkaplak...

A nap nagy részében a pizzás eset volt a fő téma amivel jól elmúlattuk az időt. A nap végére már kezdett egy kicsit unalmassá válni, de már hál isten az utolsó óra végén jártunk.
Kicsengetés után a folyosón álltam Zsoltival, ugyanis most megyünk focira. Most lesz a beválogatás. 5 hely volt a focicsapatban, és 4 hely cserélnék. Ricsi és Dave már előbb lementek az öltözőbe. Megmutatom majd ki a király! Épp megtartottam a labdát a lábammal amit Zsolti passzolt nekem, amikor azt látom, hogy Arnold Renivel beszél. Mit akar tőle? Arnold beletúr a hajába majd...

- Hé, Cortez, rúgd már ide! - kiabált oda nekem Zsolti. Kicsit elbambulhattam... Mivel Zsoltinak vissza kellett rúgnom azt a kibaszott fontos labdát így már nem tudtam figyelni az eseményeket mi történik közöttük. Mire újból oda nézetem, már csak annyit láttam, hogy Arnold elindult más merre, viszont Virág csak kérdően bámul Renire. Mi történhetett?

- Indulni kéne focira - mondtam Zsoltinak, aki velem egyetértve felkapta a meglehetősen megviselt labdát. Mire elindultunk a csajoknak nyoma veszet. Na ilyet..

Tudtam, hogy van esélyem bejutni... De, hogy ennyire könnyen! Bekerültem a focicsapatba, ahogy Davenek és Ricsinek is sikerült. Sajnos Zsolti csak cserének került be amit valahol még meg is tudok érteni. Miután az edző kijelenette ezt, egy csomó ember gyülekezetet körénk gratulálni. De Renit megint nem láttam. Mi ütött beléd Cortez? Miért keresed folyton őt?
Miután ez is lezajlott, mentem is gyorsan átöltözni.

Hazaérve nem nagyon történt velem semmi extra. Inkább csak a tv-t néztem meg a telefonomat nyomtam. Ezt részben azért, mert rengeteg ember írt nekem. Egy idő után meguntam és egyszerűen letettem magam mellé és most már 100%-osan a tv-re koncentráltam... vagyis csak próbáltam volna mert, ekkor Ricsi lépett be a szobámba. Nem tudom, hogy került ide, de örültem, hogy láthatom.

- Jössz deszkázni? - mutatta fel a kezében tartott említett tárgyat.

- Naná! - indultam meg utánna.