Elfeledett hercegnő - Forgotten Princess

Első korszak, Negyedik rész

Remény 

-Ismeretlen szerző-

Darabokra esek széjjel, de eltakarom,
Lelkemben dúl a lázító, véres forradalom,
Egy lángoló könnycsepp táncol arcomon,
A búbánat követ engem lépten-nyomon.

Lelkem fázik a zord sötétség tengerében,
Arcképed keresem a víz tükrében,
De egyre csak fuldoklom, elvisz az ár,
Utolsó reményem is szertefoszlott már.

Sokáig lebegtem a vízen halálra várva,
Én egyedül, magányos és árva,
Ki nem kellett sem fűnek, sem fának,
Ki rabja volt saját ábrándjának.

--

-Áhh Aadam és Mark! A legjobb harcosaink, elkápráztattak titeket, mi? - Nevetett fel mintha felcserélték volna, teljesen máshogy viselkedett mint odabent nálam. Áhh szóval Aadam és Mark, már csak meg kell tudnom melyik melyik és megszerzem magamnak a sötétet! Jézusom miket gondolok én, ez abnormális és elfogathatatlan!

-Nagyon.- Ironikusan és szem-forgatva válaszol öcsém, ebből levonom még a grimaszolását ami elég hülyén néz ki külső szemszögből, de nem látja magát sose. Úgy tűnik, nem tetszik neki ez a két fiú. Ezen csak mosolyogtam egy nagyot, nem ő lenne ha nem szólt volna most valami ironikusat.

-Na ugye!- Vidáman csapja össze a két kezét, vagy levonta belőle az iróniát és nem érdekelte, vagy észre sem vette a csávó. -Cario, maradj itt a fiúkkal, addig körbevezetem Silya-t és beszélgetek vele egy kicsit.- Egyik percben mosolyog, a másik percben meg már komoly fejet próbál vágni, fura ez a csávó, kicsit mintha nem lenne kint mind a négy kereke. Öcsém csak feltartja a két kezét lereagálva és morcos grimasszal az arcán, ami abból áll hogy a szemöldökét rángatja fel-alá és vonallá préseli az ajkait. Küldök egy puszit felé mielőtt Cepler el nem rángat.

-Szóval ennyi idő alatt körbe tudunk nézni? Hatalmas ez a bázis, és fáradtak a lábaim.- Sutyorgom el az utolsó mondatot a cipőm orrát bámulva. -Csak a lényegesebb helyeket mutatom meg, utána a többiekkel körbemész a többi mellékhelységet feltérképezni.- Rám sem tekint csak húz maga után, már kezd idegesíteni ahogy a karom taperolja és húz maga után az engedélyem nélkül. 

-Megtenné hogy levenné rólam a kezét?- Söpröm le magamról a kezét, aztán csak megemelem a jobb szemöldököm ahogy visszatekint rám zavarodott fejjel, mintha észre sem vette volna hogy engem ráncigál maga után.

-Elnézést, szerettem volna elmondani, hogy veszélyes vagy, és hogy így itt vagy fel kell készülnöd hogy nem egyszer találkozol idegen emberekkel és harcba keveredsz velük.- Hadarja, aztán vesz egy mély levegőt. -Kapsz egy külön edzőt a képességeidre és az erődre.- Térképezi fel hogy melyik folyosón vagyunk, mert mind-ezidáig az elméje bugyraiba merülve kaptattunk. -Na ne mondja, rájöttem én is hogy veszélyes vagyok.- Forgatom a szemeim unottan, végül nyert a kíváncsiságom és rákérdezek: -Most még is hova a fenébe sietünk?- Harapdálom az alsó ajkam, miközben Cepler csak tovább baktat, én meg utána loholok. -Könyvtárba, gondolom segítene egy kicsit, esetleg nem álmodtál valami érdekeset? Nem álmodtál jelről, jelekről? Mert most a könyvtárba viszlek, itt minden megtalálható az aurórok több évszázada elért tudománya, tudása, minden az aurór történelemről. Az árnyvadászokkal kötött békénk, mert egykor ellenségek voltunk, alvilágiaknak neveztek minket, pedig nem folyik démon vér bennünk.

-Árnyvadászokkal? Azok akiken ilyen fura rúnák vannak? Azt hittem ők mesék, az előbbi fiúk is árnyvadászok? - Csillant fel a szemem, és leesett az állam, közben próbálom összekaparni a padlóról. -Drága, minden legenda igaz, a legendák igazságon alapulnak, az emberek semelyik faj létezéséről sem tud, azt hiszik hogy a rendőrség meg a tűzoltóság és a mentők mindent megoldanak, pedig nem! Azok csak alap dolgokra képesek, olyan támadás ellen mint mondjuk alvilági vagy bármilyen támadás, azt nem tudnák kezelni.- Végül is igaza volt, ha úgy nézzük. Most nagyon megfogott ez a téma, és talán túlságosan is.