MoNOTon

Komoly

Időkép,fáradt s mosolytalan,
Lehangol,olykor még is unatalan,
Monoton lemezek forognak,
Az utcán áthaladó szürreális világnak.

Rózsaszín köd,melyben mindnyájan vagyunk,
Immár sötét lepelre,mosolyt húzunk,
Gitár szólam,hangol s ellilan,
Kicsi kislány,a zebrán át illan..

Támadó farkasok,fognyom az alkaron,
S a szív sebeit mutatni nem szabad titkon,
Mond el mit vársz hazug minden ember,
A tetteket megbocsátani taláb lehenger.

Napfény,remegő sugár,ami eltaszít,
Komoly kiscsaj az utcákon áthasít,
Titkol, mit anyjáéknak nem szabad,
S hajnalokon a szobában kiakad.