a lélek térképe

9

negyed kettőkor már olyan izgatottan mocorogtam a széken, hogy yoongi morogva pillantott rám a füzete felett.

- leállnál? nem randizni mész. ugye? - bizonytalanodott el.

- nem. csak izgulok, hogy nem leszek szimpi neki, vagy ő nekem. tök kínos lenne.

- minden oké volt eddig is, nem?

- de. leszámítva a random beszólásainkat arról, hogy szívesen smárolnánk vagy dugnánk - suttogtam. erre már kíváncsian felkapta a fejét.

- tessék? - kérdezte megilletődve.

- hát, írtam neki nemrég. hányt, mert ivott tegnap, mert namjoon összejött egy fiúval. akkor mondta. de végül hozzátette, hogy vicc volt, szóval nem tudok kiigazodni rajta.

- figyelj, ne izgulj előre a még nem létező kapcsolatotokon, ma fogtok először találkozni, majd most eldől, hogy megéri-e küzdenetek egymásért. vagy hogy egyáltalán éreztek-e valamit egymás iránt. ha az exe után sír, nem hiszem, hogy már túl tette magát rajta.

- szerintem ez normális. nekem is rosszul esne, ha most hirtelen chim összejönne valakivel.

- nem látok benne logikát - vont vállat yoongi. most, hogy pár órája nem látta hoseokot, újra visszatért az embertelensége.

ezután magamat nyugtatgatva ültem végig a maradék tíz percet. amikor véget ért az óra, vállon ragadtam yoongit, és kirángattam az épület elé. vártunk pár percet, majd hoseok megérkezett. megcsókolta yoongit (körülnézés, hezitálás nélkül) és közölte, hogy beavatta a barátait. yoongiba újra visszatért az életkedv, és ahogy megjósoltam, mellettem smároltak, ameddig én kapkodtam a fejem a távozó alakok között.

éppen elsétáltam pár méterre yoongiéktól, és hátat fordítottam a sulinak, az útra bámulva, amikor egy kéz megütögette a vállamat.

- jungkook? - taehyung állt mögöttem a kék hajával, kedves mosollyal az arcán. itt valahogy rám telepedett az isteni nyugalom, és már semmi izgulnivalóm nem volt.

- szia! - magamhoz öleltem üdvözlésképp, amit örömmel viszonzott. olyan helyes volt! istenem, nem lesz ez így jó...

- basszus, de jól nézel ki! - mondta döbbenten, nem zavartatva magát. felnevettem.

- te jobban! - vigyorogtam rá. - ó, ott vannak yoongiék, csak kicsit eljöttem - a hátára simítottam, úgy battyogtunk vissza yoongiékhoz. - hyung, itt van tae, mi megyünk is. köszi, hogy megvártátok velem.

- helló! min yoongi - intett yoongi tae-nek, aki visszaköszönt. aztán hoseokra nézett, és eltátotta a száját.

- hobi hyung? - kerekedtek ki a szemei. - meg sem ismertelek! istenem, mi van veled?

- baszki, taehyung - nevette hoseok, és azonnal heves szóváltásba keveredtek valamilyen seokjinről, amit én és yoongi értetlenül néztünk. aztán rájöttem, hogy hoseok namjoon barátja, és valószínűleg innen ismerik egymást. - seokjin nagyon helyes srác, namjoonhoz való. hidd el, hogy jobb lesz mindkettőtöknek, mégha most nem is gondolod így. csak szenvedtetek volna egymás mellett. ne érezd rosszul magad!

- nem érzem - tagadta tae, de láttam rajta, hogy megremeg az ajka. - az a lényeg, hogy nam boldog. örülök nekik.

ezt követően lassan elbúcsúztunk, yoongiék hoseokhoz indultak, mi pedig fogalmam sincs, hogy hova, csak mentem taehyung után.

- most mekizni akarsz? - érdeklődtem.

- nem, azt majd máskor, hogyha neked is jó. elviszlek egy játszótérre, ahol soha sincs senki. nagyon menő hely! - lelkesedett, mire elmosolyodtam.