a lélek térképe

19

nagyot nyögve terültem el taehyung mellett, aki úgy lihegett, mintha egy maratont futott volna le. nem volt erőm megmozdulni, azt vártam, hogy taehyung magához térjen annyira, hogy ő induljon zsepikereső túrára, de ez percekig nem történt meg. yeontan ezt a pillanatot választotta, hogy hangosan ugatva beszaladjon a szobába, és kíváncsian megszimatolja az ágyról lelógó kezemet.

- hé, haver, én a helyedben azt nem... - kezdtem aggódva, és akkor yeontan megnyalta az ujjamat, mire inkább elhúztam onnan a karomat. nevetni kezdtem, és taehyung is kuncogott egy sort, majd feltápászkodott, és kiment a fürdőbe papírzsebkendőért.

ádám kosztümben járkált egy ideig a szobában, kidobta a gumit, a zsepit, az üres, mekis poharat. nagyokat nyelve figyeltem minden mozdulatát, és végigpörgettem magamban az eltelt fél órát.

igazából ahogy megérkeztünk hozzá, egymásnak estünk. a mekizés közben végig flörtöltünk, és mocskos dolgokat mondtunk a másiknak, szóval eléggé szűkös nadrággal léptünk be a lakásba.

megállapítottam, hogy taehyung szégyentelen, és irtó hangos, nem mellesleg brutálisan hajlékony, ami sok mindent megkönnyített számunkra.

miközben néztem, ahogy mászkál, szívesen benne lettem volna egy második menetben és ez neki is feltűnt.

- jungkook, megint áll a farkad.

- tudok róla - nevettem fel, mire mosolyogva közelebb jött hozzám, visszafeküdt mellém, és simogatni kezdte a mellkasomat. felszusszantottam az érzésre, főleg, amikor lejjebb csúsztatta az ujjait az alhasamra. éppen megcsókoltam volna, amikor csengettek. taehyung úgy dugta át a nyelvét a számba, mintha meg sem hallotta volna. - nem nyitod ki?

- majd elmegy - dünnyögte az ajkaimra.

- és ha fontos?

- kétlem, hogy az lenne - ekkor az illető véglegesen ráfeküdt a csengőre. pár másodperc múlva viszont azt is megunta, és dörömbölni kezdett, taehyung nevét kiabálva.

- ez nem chim?

- baszki, de - taehyung pillanatok alatt felkapkodta magára a ruháit, és annyira kétségbeesett, hogy könnyes lett a szeme. - gyorsan öltözz fel! nem küldhetem el. siess már! - suttogta rémülten, mire én is összekaptam magam. követtem kifelé, leültem a nappaliba, és megvártam, míg ajtót nyit. - hát te? nem írtál, hogy jössz. jiminie... - kezdte, amikor chim beljebb lépett és meglátott engem.

- ó, szia! - köszönt rám, mire kedvesen elmosolyodtam.

- szia, chim.

- bocsánat, nem tudtam, hogy itt vagy. tae, írtam, hogy átjöhetek-e, csak nem válaszoltál, sőt, órák óta nem voltál elérhető és aggódtam. ne haragudj.

- nem, te ne haragudj! mi csak... filmet néztünk, és nem figyeltem a telefonomat.

- semmi baj. akkor majd hétvégén találkozunk, rendben?

- maradj nyugodtan - szólaltam meg halkan. - én... el is mehetek, ha zavarok. úgyis beszélni akartam yoongival és... - ennél kínosabbá nem is tehettem volna a helyzetet.

- dehogyis! majd én megyek.

- na jó, egyikőtök sem megy sehova, oké? főzök kávét - vágott közbe taehyung.

- te csak ne főzz kávét! majd én - indult chim a konyhába. taehyung puffogva nézett utána, majd rám pillantott.

- bocsi, csak...

- nem baj! legalább kicsit beszélünk egymással.

chim késő estig maradt. egy csomót nevettünk, csevegtünk mindenféléről, ő mesélt a pasijáról, én pedig elújságoltam, hogy yoongi hoseokkal jár. meglepődött, hogy a nagy, heteró min yoongi egy fiúval van együtt, azon pedig mégjobban, hogy pont hoseokkal, akit ugyebár ismer namjoon által. néha egyébként már összezavarodok, hogy ki honnan ismer kicsodát, de igyekszem nyomon követni.