a lélek térképe

17

- megbaszást ígértél - szuszogta mellettem taehyung, lehunyt szemekkel, elnyílt ajkakkal, lila foltokkal a nyakán.

- lenyeltem a gecidet, szóval szerintem kussolj - morogtam kissé lihegve, úgy kiterülve az ágyán, mint egy béka.

- na, még egy menet? - taehyung szó nélkül rám tehénkedett, és elkezdte csókolgatni a nyakamat.

- az előbb szoptalak le, nincs az az isten, hogy ilyen gyorsan felálljon újra! - hüledeztem. - amúgy sem nevezhető menetnek, ha még nem dugtunk.

- itt lenne az ideje annak is - dünnyögte a vállamra, mire fáradtan felsóhajtottam.

- kiverem neked még egyszer, ha akarod, de már nincs ehhez erőm.

- jó - nyögte, miközben legurult rólam, és a mellkasomra fektette a karját, hogy az ujjaival a hasamat tudja cirógatni. - annyira jó veled.

- veled is - suttogtam, mire könnyes szemmel rám nézett. - te sírsz? - nevettem el magam, az arcához érve, mire a tenyerembe nyomta a fejét. - most mi a baj?

- csak allergia.

- mire vagy allergiás? - kérdeztem lekezelően.

- házipor - hitetlenül bámultam rá, mire beharapta az ajkát, és megpuszilta a kezemet. - meg a sok érzés így hirtelen. ne haragudj - nevette. - nagyon sokat tudok sírni. bocsi.

- nem baj - megsimogattam a bőrét a szeme alatt, mire elnyíltak az ajkai, és teljesen megbabonázva figyelte minden rezdülésemet. - taehyung, te megérdemled az egész világot.

elkerekedtek a szemei, a könnye kicsordult és szipogva elfordította a fejét. rosszat mondtam?

- csak azért mondod, mert sajnálsz namjoon miatt - motyogta, eltolva az arcától a kezemet. - csak azért vagy velem, mert kell valaki jimin helyett.

- te mégis mi a lófaszról beszélsz? - förmedtem rá, mire összerezzent, és sűrűn pislogva bámulta a falat, amitől egyre több könnycsepp buggyant ki a szemeiből. - hallod magad? ne hülyíts már. imádlak, nagyon, elképesztően, és ennek az egésznek semmi köze chimhez. ha nem lennél, valószínűleg egyes egyedül józanodnék ki a szakításból és sajnálnám magam.

- hát, ez az! mellettem könnyebb, velem jobban viseled.

- nem értem, hogy ebben mi a probléma. tény és való, hogy így van, de talán te nem azért mentél bele ebbe, hogy megmenekülj namjoontól?

- nem tudom - suttogta maga elé.

felsóhajtva néztem, ahogy a szájába veszi a hüvelykujját és rágni kezdi a bőrét. nem találkoztunk még olyan sokszor, de azt észrevettem, hogy ezt csinálja, ha gondolkodik valamin. az arca nedves volt és csillogott a könnyeitől, amik az agyalás nagy hevében el is apadtak. némán feküdtünk pár pillanatig, majd fél percig (ezt onnan tudom, hogy számoltam), majd negyvenhét másodpercnél megelégeltem, és a hasára csúsztattam először csak az ujjaimat, lágyan barangolva be a bőrét, majd az egész tenyeremet ráfektettem.

- hé - motyogtam, mire felém pillantott. lassan megfogtam a kezét, és kihúztam a szájából az ujját. zavartan pislogott rám, aztán odahajoltam hozzá, hogy egy rövid csókot nyomjak az ajkára. - nagyon kedvellek, és örülök, hogy jóban lettünk. a mostani helyzet mindkettőnknek kedvez, és szerintem engedjük, hogy kisegítsük egymást a bajból, jó? - láttam rajta, hogy mérlegeli, hogy most beszívtam-e, azért vagyok ilyen őszinte, vagy csak úgy magamtól, ezért próbáltam kierőszakolni magamból a maximumot és hozzátettem: - taehyung, beléd tudnék szeretni, ha adsz nekem időt, és te is akarod. sosem voltam még igazán szerelmes, de te... téged talán tudnálak szerelemmel szeretni. kérlek, ezt ne vedd készpénznek, hiszen chimnél is ezt gondoltam először, és elég kiszámíthatatlan vagyok ilyen téren, de... nem is tudom. adj egy kis időt, hogy kitaláljam, hogy mit akarok. és most mondd, hogy te is érzel valamit irántam és nem csináltam óriási hülyét magamból az imént - szuszogtam mérgesen a végét. nagy szemekkel bámult rám, majd elmosolyodott, és belekulcsolta az ujjait a hasán lévő kezembe.

- imádlak! - elkezdte össze-vissza puszilgatni az arcomat, mire kétségbeesetten felnyögtem, és próbáltam eltolni magamtól. - már kimondtad! nem tudod visszavonni - vigyorogta, mire értetlenül néztem rá. - á! pár hét, és járni fogunk.

- azt majd meglátjuk - fintorogtam, mire felnevetett, és mélyen megcsókolt.

- tényleg nagyon bírlak én is téged! de egyelőre hagyjuk az érzéseket, jó? meg akarlak ismerni, téged és a testedet is - itt kicsit elpirult, amit mosolyogva figyeltem. - szóval ne bókolj nekem ilyeneket, csak bassz meg végre!

- majd holnap mekizés után.

- hagyd itt a cuccaidat. kajálás után visszajövünk és megint itt alszol.

- rendben - erre felragyogott az arca, és újra megcsókolt.

pár perc múlva még egyszer bemutattam neki, hogy mennyire is szeretem a szopást.