make it right {skz minsung ff}

nineth

kb 2 perc mulva minho már ki is jött a fürdőszobából. outfitjében semmi extra nem volt, de mégis majdnem nyáladzottam érte.
-amugy sungie, a szüleid nem aggódnak, hogy hol vagy?-ült le mellém a fiú.
-azt mondtam nekik, hogy egész héten hyunjinnal leszek.-vakartam meg a tarkóm.
-oh akkor még van időnk egymással ugye?-markolt combomba minho.
-hát... ha szeretnéd itt lehetek még.-nyeltem egy nagyot majd helyeseltem hyungnak.
-akkor ne csak itthon üljünk, menjünk el valahova. mit szólsz?-keze még mindig a lábamon pihent.
-rendben, elmehetünk. viszont nekem el kéne ugranom ruháért.-próbáltam kicsit ellenkezni, de szívem mélyén tetszett minho ajánlata.
-oh ne aggódj, nézz körül a szekrényemben.-egy halk kuncogással mutatott a szobája felé.-gyere segítek kitalálni.
összekulcsolta kezünket és felhúzott a székből. na igen. minho szekrénye tele volt mindenféle ruhadarabbal.
egy kis ideig kutatott, aztán az ágyra dobta a választott dolgokat. egy kék szakadt farmert, egy fehér inget és egy övet szedett ki.
-na gyerünk, vedd fel őket. szeretném látni hogy nézel ki benne.-nyomta a kezembe a holmikat, mikor én reflexből a fürdőszoba irányába kezdtem elindulni.-hova mész? ne legyél már szégyenlős drágám.
ott állt meg a szívverésem kb 2 másodpercre. lee minho előtt át fogok öltözni. nem gondoltam, hogy ezt valaha megtapasztalom. kicsit elpirulva fordítottam hátat a fiúnak és vettem le a pólómat. az ing a hátam mögött volt, így mégis meg kellett fordulnom. hyung lassan mért végig szemeivel, egy nagyon perverz tekintet kíséretében. ettől persze rögtöm elmosolyodtam. mikor a nadrágom húztam le, inkább nem néztem minhora. csak egy hangos sóhajtást hallottam, de attól kikerekedtek a szemeim.
-na hadd lássam, hogy áll?-nézett végig rajtam újból a fiú, most viszont egy kajla mosoly is kiült az arcára.-jól nézel ki édesem.
mondata után közeledett felém és beletúrt a hajamba. az ajkaimat bámulta, de én nem tudtam se megmozdulni, se megszólalni. belenézett a szemembe, majd már időm sem lett volna menekülni, rátapadt ajkaimra. egyik keze a tarkómon feküdt a másikkal aromat simogatta. én közelebb húztam hozzám derekánál fogva, amire egy kisebb kuncogással válaszolt. ez ment nagyon hosszú ideig, mikor minho eltávolodott kicsit.
-látod szerelmem, ettől nem kellett volna félned.-nyalta meg száját a fiú, majd megfogta a kezem.
én még mindig a sokk hatása alatt voltam, de sikerült kinyögnöm valamit.
-igen, tényleg nem kellett volna.-mosolyodtam el egy picit.
-remélem ezt többször megismételjük még.-kacsintott rám a fiú.
nem bírtam tovább és kitört belőlem a sírás. hogy miért? nem tudtam és nem is akartam elfogadni a helyzetet. csókolóztam minhoval úgy, hogy még élveztem is. a fiú rögtön ugrott, karjai köze húzott és elkezdte simogatni a hátam.
-kérlek, ne sírj sungie.-mondogatta nekem a fiú és kisebb puszikat hintett  a hajamba.

puszka babes😚