make it right {skz minsung ff}

tenth

nem tudtam abba hagyni a sírást. egyszerűen csak zokogtam és nem akartam elfogadni, hogy megcsókolt.
-életem, miért sírsz?-ölelt magához jó szorosan hyung.
mikor már kicsit kezdett abbamaradni a sírásom próbáltam a kérdésére, de egy szó se tudott a számból kijönni.
-nem a-akarom, hogy ez történjen...-néztem minhora szipogások közepette.-anyáék nem fogadják el.
-sungie figyelj, ha a szüleid nem képesek a saját gyermekük érzéseit elfogadni, akkor nem tudok mit mondani. ha szeretnéd nyugodtan lakhatsz velem.-simogatta arcomat a kezével.
-köszönöm hyung.-húztam egy újabb szoros ölelésbe.
-viszont gondolom ezek után inkább ne menjünk kávézni.-súgta fülembe a fiú.
-bármit tennél elsírnám magam, tehát lehet nem a legjobb ötlet.-kuncogtam halkan.
-itthon úgyis jobb, legalább kettesben vagyunk.-kacsintott rám egy perverz vigyorral az arcán. nem hiszem el, hogy mindig ezt csinálja. persze én ettől mindig elpirulok.
-viszont, itthon mit csinálunk?-néztem minho szemeibe.
-hmm...-a fiú lassan elkezdte kigombolni ingjén a gombokat.-gyere drágám kicsit közelebb.
én persze ott ahol voltam lefagytam. csak néztem minhora és gondolkodtam, hogy ilyenkor mégis mit kéne tennem.
-öhm... miért hyung?-kérdeztem meg kicsit remegő hanggal.
ujjaival elkezdte a hajamat piszkálni, majd egy kisebb lökéssel a falhoz nyomott. szeme végig az ajkaimon, ahogy az enyém is az övén.
-nem állsz még készen rá, huh?-ült ki a vigyor a fiú arcára, majd újra ajkaimra tapadt. közben elkezdte kigombolni az én ingemet is, amit próbáltam kezemmel akadályozni, de az ajkait közben nem engedtem el. addig-addig próbálta a mellkasomhoz közeli gombokat piszkálni a fiú, míg nem sikerült neki kigombolni. elengedte ajkaim és a szemeimbe nézett.
-sungie...-nézett le.-szerintem eljött a legjobb pillanat.-kacsintott rám.
nos, nem fogom nagyon körülírni, mindkettőnknek állt.
-hyung, nem akarlak elszomorítani, de én ezt még nem szeretném.-néztem rá kiskutya szemekkel.
-na gyere.-abban a pillanatban rálökött az ágyra és felém mászott. az ingemet lassan elkezdte kikapcsolni az összes gombot. nem tartotta semmi a ruhadarabot, így elkezdte simogatni a hasamat. ettől persze mégjobban bemerevedtem amitől elkezdtem kínosan érezni magam, de minho folytatta. egyszercsak nyakamhoz tapadt és azt kezdte el csókolgatni.
én persze csak feküdtem és néztem, mert nem tudtam mit csináljak.
-látom ennyi elég volt neked sungie.-nézett vissza rám a fiú egy kisebb mosollyal, majd egy puszit nyomott az arcomra és felhúzott az ágyról.
-gyere, inkább találjuk ki mit csináljunk itthon.-fogta meg kacsómat és húzott ki a nappali irányába.

heyhoo everyone
nem tum mit kene ide irnom szvl nem irok semmit XDDD
na puszpusz❤️🤙🏼