make it right {skz minsung ff}

fourteenth

könnyeimtől alig láttam valamit, mikor kiléptem az ajtón, de minhot észrevettem. a ház falánál guggolt, fejét a tenyerébe temetve zokogott.
-hyung.-léptem oda hozzá.-itt vagyok, itt is leszek, gyere menjünk el.
a fiú csak a szemeimbe nézett bambán, mikor hallottam, hogy újra nyitódik az ajtó. gyorsan felhúztam minhot és karját fogva futottunk az autóhoz.
-jisung menj vissza a családodhoz, nem menekülhetsz el.-állított meg hyung.
-ülj be a kocsiba és menjünk.-nyitottam ki neki az ajtót.
-jisung, de ez nem ilyen egyszerű.
-kérlek minho.-megfogtam a kezét és a szemeibe néztem.-ketten megoldjuk valahogy.
-na jó, gyere.-nyitotta ki ő is végre a kocsi ajtaját.
beültünk mindketten és már indultunk is vissza minho lakásába.
-ez a nap se úgy sikerült, mint ahogy én gondoltam.-sóhajtottam egy nagyot.-egyátalán mit keresett ott anyám? és hyunjin miért nem szólt?
-én se értem. csak egy kicsit fájt, hogy anyád, így kidobott.-nézett előre hyung.
-sajnálom, tényleg nem gondoltam, hogy ott lesz.-simítottam meg a kezét amitől kicsit elmosolyodott.
-ezek után nem is tudom mennyire kéne megbíznod hyunjinban.
-nem tudom. mégis csak a legjobb barátom.
ahogy ezt kimondtam, csörgött a telefonom. anyám volt az, minhot pedig hyunjin hívta.
-hyung felveszem hyunjint, hátha tud segíteni.-nyúltam hátra a fiú telefonjáért.
-haver, mondd gyorsan jisungnak, hogy vegye fel a telefont az anyjának, mert rátok hívja a rendőrséget.-lihegett a telefonba hyun.
-hogy mi? nem teheti azt.-nyíltak nagyra a szemeim.
-jisung, tényleg vedd fel neki. nem szeretném, hogy ebből még nagyobb baj legyen.-nézett rám minho is aggódóan.
-jó, rendben.-mondtam és lecsaptam a telefont
betárcsáztam anyám számát, de már nem is kellett, megint hívott. félve fel is vettem.
-han jisung, most azonnal visszajössz, mert kibaszottul nem lesz jó vége ennek.-kiabált anya.
-anya, kérlek értsd meg, én vele szeretnék lenni.-gördült le pár könnycsepp az arcomon miközben magyarázkodni próbáltam.
-mert ez azt hiszed ilyen könnyen megy? ha holnap reggel nem talállak otthon, akár a másik gyerekkel akár nélküle, akkor ne félj, elvégzem a feladatom. viszlát fiam.-fenyegetett meg.
remegő kézzel nyomtam ki a telefonom, majd újra hangos sírásban törtem ki. hyung próbált nyugtatgatni, de nem bírtam abba hagyni. nem akartam élni a tudattal, hogy lehet többször nem is látom minhot.

hello my friends😚✌🏼
nem tum ez mi amugy, kicsit rövid is lett, de no prob lol
na pusza