✔3. Íratlan Szabályok 18+ (KTH OS)

1. rész: Az első

Ezt a kis történetet egy szívemnek nagyon kedves olvasómnak szeretném ajánlani. kiweystyle remélem, hogy szeretni fogod Taehyung-ot itt, mert igyekeztem közel hozni hozzád a karakterét, de csak remélni tudom, hogy sikerült. Ez úton szeretném megköszönni a rengeteg segítséget és lelkesítést, amivel folyamatosan elhalmozol. Köszönöm a kitartásodat is, hogy elviseled a kiborulásaimat és az önbizalomhiányomból adódó rengeteg éjszakába nyúló zaklatásomat. Örülök, hogy a wattpad összehozott minket! Fogadd sok szertettel ezt a rövid Tae sztorit! 😘😘🥰

***

~Jeon Darim~

4 évvel ezelőtt

Ezen az estén nekem nincs miért ünnepelnem. Mondjuk soha nem is voltam egy parti arc. A bátyám, Jungkook, viszont annál inkább. Most is hangos zenétől dübörög a ház és vagy ötven, számomra teljesen ismeretlen ember tombol odabenn. Alig birok koncentrálni a könyvemre, pedig ez a kis hintaágy egészen a kert hátuljában van. A sűrű tuják és a fa paraván alkotta barikád szerencsére elrejtenek a bulizni vágyók elől. Maximum egy-egy, a teraszra kitévedő ember hangfoszlányai jutnak el hozzám. Itt, magam lehetek. Tulajdonképpen inkább sírni lenne kedvem, mintsem bulizni.

Taehyung holnap Szöulba utazik. Felkészülhettem volna rá, hiszen mindig is tudtam, hogy így lesz. Gyerekkorunk óta ez volt az álma. Persze nem biztos, hogy a gazdasági egyetem, de a főváros mindenképpen. Örülök, hogy sikerült neki valóra váltani mind azt, amit eltervezett, de önző módon csak magamra tudok gondolni. Egy év múlva Jungkook is csatlakozik majd hozzá, és akkor teljesen egyedül maradok.

- Hé! Darim? – a tuják felől meghallom a már ismerős, mély hangot. – Mit csinálsz itt egyedül a sötétben? – kérdezi Tae és ideérve hozzám, megáll a hinta ágynak dőlve. Kezét a feje mellé emeli és alkarjával a fehér fémrúdra támaszkodik. Felnézek rá, ő pedig édesen rám mosolyog. Mindig így mosolyog rám, mintha még ugyan azok az öt éves gyerekek lennénk, akik egy medencében pancsoltak.

- Túl nagy benn a nyüzsgés – mondom, majd becsukom az ölemben lévő könyvet.

- Bujkálsz – jegyzi meg, mire én csak megrántom a vállamat.

- Ez nem az én bulim – motyogom szinte az orrom alá, majd lassan, megengedve magamnak, hogy megcsodáljam férfias alakját, felnézek rá. Egy fekete farmer és egy egyszerű fekete póló van rajta. A hűvös miatt magára kapott egy zipzáras szürke pulcsit is, de még így is olyan bűnbe csábítóan érzékinek látom, mintha az éjszaka sötétre olvadva öltött volna emberi alakot. Ahogy azonban megpillantom a rövid haját, elhúzom a számat.

- Még ilyet! Nem, hogy a tiszteletemre rendezett partit nem csípi, de még engem se – jegyzi meg, miközben fürkészően engem vizslat. Igéző barna szemét kissé összeszűkítve az enyémbe fúrja, közben bal kezének mutatóujját a szájához emeli.

- Levágattad a hajadat – nagyot sóhajtva jegyzem meg, aztán inkább elkapom róla a tekintetemet, és a könyvem borítóját kezdem el simogatni. Nem kellett volna ezt mondanom! Gyorsan a fejemre húzom a vastag, bordó pulcsim kapucniját, mert bár már egészen sötét van, ő biztosan kiszúrja a pírt az arcomon.

- Jin azt mondta, így talán majd komolyan vesznek – válaszol és csak hallom a lépteit a fűben, de még mindig nem nézek felé. Helyette önkéntelenül felhorkantok, próbálok nem hangosan nevetni az ostoba megjegyzésen. Persze, Taehyung a haja miatt lesz érett és komoly férfi. Ilyet is csak Jin mondhat neki. – Nem tetszik? – kérdezi, és ekkor az ölemben lévő könyv alatt megpillantom a lábát. Basszus! Itt áll előttem. Nem tehetem meg, hogy nem nézek rá. Még a végén azt fogja hinni, hogy... - Darim? – behunyom a szemem egy pillanatra, ám amikor újra kinyitom, már az arcát látom. Taehyung itt guggol előttem és azt kérdezi, hogy tetszik e nekem. Ó, ha ő azt tudná mennyire!