✔3. Íratlan Szabályok 18+ (KTH OS)

2. rész: A második

~Jeon Darim~

Youngjae szája az enyémre tapad. Lassan, finoman. Olyan érzés, mintha egy túlcukrozott fánkba harapnék. Nem is csókol igazán, csak kóstolgat, ízlelget, minthogyha félne valamitől, vagy azon gondolkodna, hogy jól csinálja e. Akaratlanul is eszembe jut Taehyung csókja. A féktelen vágy és akarás, amivel egymásnak estünk, a telhetetlenség, hogy nem akarunk elválni a másiktól. A vágy, ami azt suttogta: kellesz nekem. Ott nem voltak gondolatok, sem cukrozott fánk, amit egyébként szívesen ennék. Mondjuk baracklekvárosat, nem is, szedreset.

Végül én vagyok az, aki a nyelvével utat tör magának. Megragadom Jae tarkóját és hozzápréselem magam. Gyerünk Youngjae, add meg nekem, amit szeretnék! Töröld ki belőlem Tae csókjának emlékét! Ne hagyd, hogy rá gondoljak, miközben veled smárolok!

De azt hiszem, ez lehetetlen. El vagyok átkozva.

Minden gyorsan és üresen történik. Mintha kívülről nézném saját magamat, ahogy fekszem ez alatt az édes fiú alatt és a plafont bámulom; ahogy meztelen fenekébe markolva felsóhajtok, miközben elélvez. Végre vége.

Harmadszorra fekszem le vele, de még mindig nem érzek semmit. Kezdem megérteni, hogy a nők miért olvasnak annyi romantikus regényt. Máshonnan talán meg se kaphatnák azt a rengeteg szenvedélyt, hiszen a valóságban úgy tűnik, a férfiak nem éppen olyan tüzesek.

- Jó volt? – simogatja meg a vállamat Youngjae.

- Persze Jae – veszek egy mély lélegzetet. Youngjae szeret szex után összebújni. Azt hiszem, kell neki ez az illúzió ahhoz, hogy elhiggye, valamelyest összetartozunk. – Jó volt – hazudom, majd kicsúszom mellőle az ágyból és a fürdőbe megyek.

Az eddigiek közül ő a legjobb szeretőm. Legalább igyekszik, még ha nincs is könnyű dolga. Tudom, hogy érzi, hogy valami nem stimmel, de ahelyett, hogy kérdezősködne, vagy kérdőre vonna, megpróbálja elfogadni, és valamit tenni ellene. Még ha az orgazmus nem is jön össze. Nem hívom őt a pasimnak, mert nem az. Persze ha együtt vagyunk, akkor megfogjuk egymás kezét, csókolózunk, és alkalom adtán összegyűrjük a lepedőt, de nincs ebben semmi szenvedély. Szerelem pláne nincs. Talán barátság extrákkal, de igazából alig ismerem. Nem tudok rá bilétát aggatni, és nem is akarok. Nekem csak a felejtés kell. Kéne.

- Darim – hallom meg a hangját az ajtó irányából. Meztelenül állok a zuhanykabin előtt, de nem szégyellem magam előtte. Nem lenne értelme azok után, amit nemrég műveltünk. Hátrafordulok egy pillanatra, aztán megnyitom a vizet. – Darim. Nekem mennem kell – mondja már sokkal közelebbről.

- Semmi baj – nézek rá újra, aztán belépek a víz alá. Egy szál boxerban áll. Az arcán zavarodottsággal, egy kézzel tartja meg a műanyag ajtót, hogy ne tudjam őt kizárni.

- Minden rendben? – kérdezi, én pedig bólintok. – Mármint velünk – teszi hozzá, majd egy nagyot sóhajt.

- Mi a baj Youngjae? - úgy kérdezem, hogy közben nem rá nézek. A tusfürdőből igyekszem nem túl sokat a fürdőszivacsomra nyomni. Nem tudok neki mit mondani, mert szerintem nincs olyan, hogy „mi".

- Nem számít. Áll még a holnap este? – a hangja lemondó, mégis annyi kérdést érzek benne, hogy egy percig megfordul a fejemben, hogy szakítok vele.

- Persze – mondom végül, csak hogy ne legyek akkora szemét, mint amekkorának egyébként érzem magam.

- Akkor... Akkor holnap – búcsúzik röviden, aztán rám zárja az ajtót.

Még csak eszébe se jutott csatlakozni hozzám a zuhany alatt. Nem akart második menetet, de még búcsúcsókért sem hajolt felém. Talán nem csak én vagyok az, aki kihasználja a másikat.