✔3. Íratlan Szabályok 18+ (KTH OS)

5. rész: Valóság

~Jeon Darim~

A várakozás olyan, mint az írás. Egészen addig, míg el nem készül a regény, rengeteg dolgot elképzelünk. Sok minden nem valósul meg belőle, kitörlődik, elvetjük a gondolatot, megakadunk és félretesszük. Van, hogy egy ponton úgy érezzük, hogy teljesen feladjuk, de aztán mégis jön egy villanásnyi kép, valami, ami belülről bizsergetni kezd, és akkor újból belelendülünk. Nem a várakozással van a baj, hanem azzal, hogy a beteljesülésig túl sok mindent képzelünk el.

Nem tudok aludni. Forgolódom, nézem a plafont, vagy éppen a parkettán futó halvány csíkokat. Kinyitom az ablakot és be is csukom párszor. Melegem van, aztán fázom. Egyszerűen nem találom a helyemet a szobában. Lehet, hogy írnom kéne, de félek tőle. Félek, ha most elkezdenék egy új történetet, ha nyitnék egy új füzetet csak azért, hogy leírjam ami most bennem van, akkor a valóság sokkal kiábrándítóbb lesz.

És ettől a gondolattól legszívesebben felpofoznám magam.

Már hogy a francba lehetne kiábrándító Taehyunggal lenni? A kiábrándító az, hogy én azt gondolom, hogy kiábrándító lehet.

- Ó, hogy az a...! – a paplanom némán huppan a padlóra, még véletlenül sem hangosan csattan, csakhogy engem bosszantson. – Jungkook! A fene vinné el a bulizási kényszeredet! – dühöngve trappolok be a fürdőbe, hogy hideg vizet locsoljak az arcomra.

A tükörből egy olyan lány néz vissza rám, akivel már nagyon rég óta nem találkoztam. Pirospozsgás pofi, félénk tekintet és kócos haj. Nem valami vágykeltő látvány. Elfintorodom, és egy újabb adag vizet locsolok az arcomra.

Most jut először eszembe az, hogy oké, hogy nekem képtelenség, hogy Taehyung csalódást okozzon, de ettől én még okozhatok neki. Tulajdonképpen nincs igazi tapasztalatom, hiába voltam már együtt pár sráccal. A szex számomra eléggé egyhangú. Feküdni valaki alatt, míg simogat és kéjesen nyögdécsel a fülembe. Persze tudom én, hogy lehet ezt másképpen is csinálni, csak éppen tapasztalatom nincsen benne.

Neki biztosan van.

És én most vele fogok szexelni.

Arcomat a kezembe temetem és beharapom az alsó ajkam, hogy még véletlenül se csússzon ki semmi mocskos fantáziakép a számon. Elmondani sem tudom hányszor és hányféleképpen képzeltem már el a dolgot, de most mégis, minden porcikám beleborzong, ha arra gondolok, hogy igazából, valóban megtehetem majd. Bakker! Hozzáérhetek, megcsókolhatom és simogathatom. Vajon ő hogyan fog engem érinteni? Durva lesz és türelmetlen? Vagy esetleg óvatos és figyelmes? Nem bírom!

Már az ágyamon fekve, újból a plafont bámulom, amikor meghallom a bejárati ajtó csapódását. Hangok szűrődnek fel, de nem értem a szavakat. Azonnal felpattanok és az ajtómat résnyire nyitom, hogy megbizonyosodjak arról, valóban Taehyungék jöttek meg.

- Jungkook, csak pár lépést még. Kérlek!

- Az a hülye lakat Tae. Mindenről az a hülye lakat tehet – hallom Jungkook elnyújtott szavait, látnom se kell, hogy tudjam, jócskán felöntött a garatra.

- Persze, persze. Vigyázz! Ahh. Csak pár lépést még, mindjárt meg is érkezünk Jungkook. Nézd csak, kanapé – mondja Tae.

Kicsit kijjebb osonok a folyosóra és innen föntről nézem végig, ahogy Tae szó szerint beborítja a bátyámat a kanapéra, majd be is takarja a neki szánt ágyneművel. Egy percig még csípőre tett kézzel bámulja, aztán megindul a konyha felé. Egy pohár vízzel és egy levél fehér tablettával tér vissza, amit gondosan letesz a kis kávézóasztalra. Megigazítja Jungkook feje alatt a párnát, aztán a tarkóját vakarva felpillant.