✔3. Íratlan Szabályok 18+ (KTH OS)

4.rész:Tudás

~Jeon Darim~

Tessék, már megint Taehyungra gondolok! Amint egy kicsit elbambulok, Tae szavai jutnak az eszembe. Azt mondta, meg akar csókolni. Akarta és basszus, micsoda csók volt! Még talán intenzívebb, vibrálóbb, és őrültebb is, mint a legelső. Lehet, hogy csak össze akarta hasonlítani a legutóbbi csókunkkal? Az is lehet, hogy nem is érzett semmit. Nem, az nem lehet. Úgy szorította a mellemet, mintha kapaszkodni akart volna benne. Tele volt szenvedéllyel és még csak el sem akarta engedni. Tetszett neki, felizgatta.

Jajj Darim, nem szabadna erre gondolnod! Hiába csókolt meg, ő holnap visszamegy Szöulba és az egész megint nem fog semmit sem jelenteni. Vagy igen? Nem számít, mert nekem ott kellett hagynom azt a rohadt füzetet a kocsijában! Egy életre kiábrándul belőlem, ha megtalálja. Olyan mázlim úgysincs, hogy ne találja meg. Ha mégis, egyáltalán nem biztos, hogy beleolvas, de még ha meg is teszi, talán nem fog tőle frászt kapni. Jó, nem vagyok büszke mind arra, amiket abban összeírtam, de Tae egyszer már olvasta az ilyen típusú képzelgésemet és tetszett neki.

Persze Darim, mert abban nem az ő neve szerepelt!

Muszáj egy mély levegőt vennem, úgy érzem, megfulladok a saját gondolataimtól. Bosszantóak, mint egy elalvás előtti pillanatba beszivárgó szúnyog szűnni nem akaró döngicsélése. Inkább megkavarom a ragut.

- Megjöttünk! – amint meghallom Jungkook hangját, kiesik a fakanál a kezemből. Nagyot nyelek és a combomba törlöm a tenyeremet.

Szedd össze magadat! Csinálj úgy, mintha nem történt volna semmi. Jungkook nem tudhatja meg, hogy mi van, vagy éppen mi nincs közöttünk. Többek között ezt is mindenképpen tisztáznom kell Taeval, mielőtt megint lelép. Nem bírnék ki megint úgy egy évet, hogy ne tudjam, mi jár a fejében. Akarom én azt tudni? Ahh, Darim! El van cseszve az egész.

Újból megragadom a fakanalat és kavarni kezdem a vacsorát. Talán a vörös szószt bámulva el tudom terelni a gondolataimat. Nem. Ez sajnos sehogy sem lehetséges.

Érzem, hogy Taehyung itt áll mögöttem. Tudom. A tekintete égeti a hátamat, de nem merek még levegőt se venni, megfordulni pedig biztosan nem fogok. Vajon megtalálta a füzetet? Istenem! Nem is tudom, mi lenne jobb. Ha megtalálta volna, vagy ha nem? Mert ha nem, akkor valahogy vissza kellene szereznem. Ha viszont igen, akkor... Istenem! Ez olyan kínos!

- Darim – és tessék. Hozzám szól, így muszáj vagyok ránézni. – Darim – mondja újra a nevemet, és közben hallom a lépteit közeledni, ezért összeszorítom a szemem. Ne gyere ide Taehyung! - Ezt neked hoztam – mondja a fülem mellől, aztán elsimítja a hajamat és egy lágy csókot lehel a nyakamra.

- Köszi – dadogom, majd kinyitom a szemem és elveszem a virágot, amit az orrom elé tolt. – Nem kellett volna.

- Azt mondják, virágot a gaznak.

- Tae! – felé fordulok és megütöm a vállát a csokorral.

- Ne mondd, hogy nem te intézted el ezt a vacsorát – összehúzott szemmel méreget, én pedig kinyújtom rá a nyelvemet. – Gaztett volt.

Valahogy minden olyan ösztönösem működik. Egyik percben csábító dög, a másikban pedig a régi, jól ismert barát. Teljesen összezavar.

- Semmi közöm a dologhoz. Ugyan úgy meglepődtem, mint te. Anyu totál fel van villanyozva, hogy itt vagy. Mintha visszakapta volna a második fiát.

- De akkor honnan tudta meg? Nem, mintha panaszkodnék – az utolsó mondatát, már egészen közelről suttogja, de én kitartóan csak a tűzhely melletti szekrényt nézem, próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy hol szoktuk tartani a vázákat. – Jungkook este bulizni akar. Zavarna, ha itt aludnék utána? – most már nem bírom figyelmen kívül hagyni. Olyan lendülettel fordulok felé, hogy a hajam a számba csapódik. A csokorral a kezemben próbálom kiszedni onnan a szálakat, miközben meredten a képébe bámulok.