Gyűlölöd az egészet. Amikor tudod, hogy valami jó is lehetne, de nem lesz. Ott sétál el melletted, te pedig nem teszel semmit. Mert nem tehetsz, mert te már mindent megtettél, vagy nem eleget, vagy csak hagytad elveszni. Nézed magad kívülről és nem érted, nem érted mi köt oda, nem érted miért akarod annyira és tulajdonképpen nem értesz semmit. Kapaszkodsz valamibe, egy boldog pillanatba, egy ölelésbe, egy illatba, bármibe, ami rá emlékeztet. Majd beletörődsz, hogy ennek talán így kell lennie és elengeded. Elengeded, pedig ez a legutolsó dolog amire vágynál.
