Lelkem egy darabja...
Néha csak meghalok legbelül... Nem tart sokáig. Az érzés elhatalmasodik rajtam, átjárja minden egyes sejtem, majd ahogy jött, távozik. Én csak térdelek a porban, szipogva, levegő után kapkodva mint akin átment egy tornádó. Majd mosolyt festek az arcomra, felállok, leporolom a ruhámat és megyek tovább. Viszont ott marad valami a porban mögöttem.... A lelkem egy darabja...
