Álarc

Bevezető

Utállak Daniel Ford!!!-álmomból felébredve ez az első gondolatom, amit gyűlölködve fortyogok magam elé résnyire összeszűkített szemekkel, majd sóhajtok és a fürdőbe vánszorgok.
Ezzel indítom minden reggelem körülbelül három hónapja, azóta az este óta. Na jó, kezdem az elején, persze nem onnan, hogy megszülettem és milyen jó gyerekkorom volt 2 báttyal az oldalamon, az igazi apám nélkül.
Samantha Whole vagyok, másodéves egyetemi hallgató és ... szuper jól nézek ki, már ha:
- van rajtam egy vagon alapozó,
- van a halott ajkaimon egy szép rúzs,
- van rajtam szempillaspirál,
- egy kis pirosító, bronzosító, vagy highlighter,
- egy kis szemhéjtus
- ha frissen van mosva a hajam,
- ha ki van vasalva,
- ha fent van a póthajam,
- ha van műkörmöm,
- ha van valami jó ruha rajtam,
- ha NINCS fogszabályzóm.

Igen. Ez mind kell, mert ezek nélkül ronda vagyok. Ezt éreztették is velem három hónappal ezelőtt.

Utállak Daniel Ford!!!

Természetesen az egyetem egyik legmenőbb pasija ez a szemétláda. Én meg szokás szerint egy átlagos lány vagyok szemüveggel, bazi unalmas mogyi barna hullámos hajjal, fogszabályozóval, hülye zöld szemmel, ami nem megy a hajamhoz, hulla fehér bőrrel és még alacsony is vagyok. Jön a kérdés. Hogy a pitlibe gondolhattam azt, hogy akár csam rám néz a suli egyik leghelyesebb sráca? Nyomi csajok, ne reménykedjetek. Ez nem lehetséges, csak a filmekben és a béna könyvekben. Ez csak akkor történhet meg, ha te is fullos vagy.

Utállak Daniel Ford!!!
Utállak, mert reményt keltettél bennem. Emberségesebb lett volna, ha akár csak szivatsz egész egyetem alatt, de legegyszerűbb lett volna, ha elkerülsz. Te reményt keltettél bennem, hogy rám nézhet és ember számba vehet egy olyan jóképű srác, mint te. Hogy menő társasággal menő helyekre járhatok, menő dolgokat csinálhatok. Hülyeség, hogy nem számít a külső... És ezt be is bizonyítom!!!

A tükör elé léptem és sóhajtottam egy nagyot csukott szemekkel. Felnéztem fél szemmel a szánalmas tükörképemre. A hajam-bár frissen volt mosva, ha kimennék az utcára, tuti, hogy belefészkelne egy veréb család. Fáradtan nyúltam a fésűért, hogy rendbe szedjem. Nyáron, ahogy kimenekültem Floridába bátyámhoz, a barátnője tanácsára beszereztem felcsatolható póthajat, hogy szokjam, ha csináltatok. Annyira lusta vagyok, hogy még mindig nem jutottam odáig, így ezt használom, bár fodrásznál jártam, csak szőke melírokat rakattam a barna hajamba. Igen. Gagyi és mű, mint én. Hozzájuk futottam, elég messze innen, hogy rendbe tegyem a kis lelkivilágom és kérjek pár szépségápolási tanácsot Gerdától, aki egyébként egy nagyon kedves magyar lány.
Ahogy készen lettem a hajammal, jöhetett a mindennapi kihívás: az arcom. Felvittem a korrektort az elfedni kívánt területekre, majd az alapozót. Húztam fekete szemhéjtussal egy vastagabb cicás vonalat, szempillaspirált és egy halvány rózsaszín szájfényt használtam. Végezetül egy kevés highlighter, majd egy leheletnyi pirosító, hogy ne vigyenek egyenesen a hullaházba.

Utállak Daniel Ford!!!-morogtam és ledobtam a köntösöm. Felvettem egy push-up melltartót, egy alakformáló fehérneműt, majd egy dögös piros mini ruhát is magamra kaptam, az elhagyhatatlan magassarkúmmal.
Vállamra akasztottam a táskámat és tipeghettem is az egyetemre. Ahogy kinyitottam az ajtót, megcsapott a meleg levegő, előbányásztam a Gucci táskámból a Gucci napszemüvegem és stiletto körmeimmel az orrom hegyéről az orrnyergemre csúsztattam. Még jó, hogy van kontaktlencsém... Az álarc készen van.
Utálom ezt az egészet. Jah és:
Utállak Daniel Ford!!!

Sziasztok! Ez lenne a bevezető a következő sztorimba. Semmi komoly, csak egy (remélem) szórakoztató kis iromány a limonádétok mellé. :) Visszajelzéseket, vote-okat, kommenteket, leveleket továbbra is várok, hogy megfeleljen nektek és úgy alakítsam a sztorit, hogy -nagyjából- elégedett legyen minden olvasóm! :) Az újakat köszöntöm, a régieknek pedig köszönöm, hogy velem maradtatok! Puszi!
Kérlek ne lopd!! Ha reklámozni szeretnéd, nyugodtan, csak biggyeszd kérlek oda a nevem! :-*