Álarc

1. rész

Utállak Daniel Ford!!!
Út közben, mint minden nap, ma is szövögetem hiányos kis terveimet: meglát Daniel- a névre elfintorodok és kiráz a hideg-, meg akar majd szerezni magának, kéretem magam, hülyét csinálok belőle, majd beadom a derekam és valahogy megszégyenítem.
Gonoszan elvigyorodok és gondolatban vállon veregetem magam, közben megcsúszott a sarkam egy kavicson, helikoptereztem egyet a levegőben a kezemmel és mentem tovább, mintha mi sem történt volna. Basszus, tök ciki. Tele az utca emberekkel. Előkotortam a táskámból a telefont, csak, hogy matassak valamit és megnéztem, hogy jött -e valamilyen értesítés. Jött. Meghívtak egy eseményre.
' Közös fénykép nézegetés Samatha Whole-ról.'
A napszemüveg mögött megforgattam a szemem. Ezeknek nincs életük? Nincs jobb dolguk felnőtt létükre, mint hogy engem cikizzenek?! Komolyan, mintha általános iskolában lennénk. Legszívesebben sírnék, otthon a paplan alá bújnék és chipset zabálnék fagyival. Igen, a paplan alatt végezném ezt a tevékenységet.

Utállak Daniel Ford!!!
Nem a gyerekes hülyesége miatt, nem a'miatt, amit csinál, hanem ahogy csinálja. Közhírré teszi a baromságait és mindenki rajtam röhög. Oké. Jó vicc lenne, ha egy napig lenne ez. De tanév végén volt és ezek szerint még most is tart. Marha jól érzem magam az egyetemen úgy, hogy mindenki rajtam röhög, mivel ezt a mocskot mindenki ismeri.
Pittyent a telefonom, miszerint új üzenet érkezett.
HettyMary: Készülj fel Sam. Hoztam ollót és szemeteszsákot.
Elmosolyodtam, ahogy megláttam az üzit. Mármint nem azon, hogy írt, hanem hogy felkészült. Imádom Hetty-t. Még a gimiben barátkoztunk össze ezzel a színesbőrű csajszival, most pedig egy szakra járunk.
Mikor az egyetem elé értem, a kint lévő padok már tömve voltak. Egy-két srác megnézett, de feltűnés nélkül jutottam át az udvaron, nem ismertek fel. Már rég mutogatnának meg röhögnének. Az ajtó előtt mély levegőt vettem, majd lenyitottam a kilincset.

Utállak Daniel Ford!!!
Most aztán kitett magáért ez a szemétláda. Nagyon sok ideje lehetett a nyáron, sok felesleges festékpatronja és nyomtatópapírja volt. Lassan lépkedtem a folyosón, két oldalt szekrénysorok, amikről Hetty mérgesen tépkedi le a képeket, vágja szét és dobja a szemetesbe őket. Miközben komótosan haladtam, szemügyre vettem párat, akárcsak a többi hallgató. Hm... igazán kreatív Daniel.
- Az meg mi a szar?-motyogtam magam elé, hosszú körmeimmel az orrom hegyére húztam a napszemüveget és közelről tanulmányoztam az egyik kreálmányt.- Pillangós csöcs csipesz?-húztam el a számat.- Most komolyan zebrával?-mutattam egy másik képre.- Honnan szedtem volna zebrát?!-értetlenkedtem, majd tekintetem egy másik képre irányult, ahol farkam is volt. Némelyik képen kettő...- Döntse már el, hogy pöcsöm van vagy puncim!-néztem oldalról Hetty-re, akinek elkerekedtek a szemei.
- Sam?! Sam, te vagy az? Te jóó ég csajszi! Nagyon jól nézel ki!-elejtette a szemetest és odajött átkarolni. Nagyon jól esett ez a gesztus. Nem vagyok egy nagy ölelkezős ember, de szívből viszonoztam. Egész nyáron nem találkoztunk, mivel elmentem bátyámhoz.
- Hiányoztál Hetty!-szorítottam az ölelésen.
- Te is Sam!-tolt el magától és tetőtől talpig végigmért.- Basszus, jól megleptél!-vigyorgott.- Rád fért egy kis változás.-erre elhúztam a számat, pedig tudtam, hogy nem megbántásnak szánta.- Mármint nem úgy értettem, tök oké voltál, de ez... bazi oké.-szélesen vigyorgott hófehér fogsorával.
- Hát... tudod, meséltem, hogy van egy tervem.-néztem rá cinkosan.
- Igen, mi lenne az?-tette csípőre a kezét gyanakvóan. Elővettem a táskámból egy szájfényt, lassan végig nyaltam a számon, bekentem, majd összeérintettem az alsó és felső ajkam, hogy egyenletes legyen a kencém.- Jesszus.-húzta el a száját.
- Ez.-válaszoltam tömören és eltettem a piperét.- Megleckéztetem a kis pöcsöt. Úgyis mindegyiket a farka vezeti.-billentettem fel az egyik szemöldököm, majd az ajtó nyitódásra odakaptuk a fejünket.
- Nem mindegyiket.-mondta ámulatba esve.- Szia Eric!-köszönt lelkesen az egyik legnagyobb pöcsnek. AZ tovább vonult pár haverjával és elmormolt egy "nigát", ahogy mellettünk haladt el.- Istenem ez a srác bazi jól néz ki.-áradozott Hetty, én meg megforgattam a szemem.
- A legnagyobb rasszista, akit ismerek!-mondtam értetlenül széttárt karokkal, de Hetty csak a hátsója után bámult. Oké. Eric kívülről tényleg 10/10, de nem mondanám túl értelmesnek. A hokisok csapatából való, csak úgy, mint Daniel. Megállt az egyik képnél, szemügyre vette és hangosan vihogni kezdett, mire a többiek is odanéztek persze.
Utállak Daniel Ford!!!

- Amúgy nem is ismered!-korholt le Hetty, felvette a szemetest és folytatta a képek vagdosását.
Sóhajtottam egyet, majd odaléptem és megérintettem Hetty vállát.
- Hagyd. Menjünk.-legyintettem és elindultam előadásra a mocskos képek mentén. Igen. Én szerepeltem rajtuk. Hogy hogy? Mindenhogy. Pucéran férfi testtel, pucéran öregasszony testtel, pucéran farokkal, szőrös mellkassal, szottyadt mellekkel, kelésekkel a testemen, állatokkal közösülve (zebrával, elefánttal, kutyával, sőt még dínóval is), különböző dolgokat dugok fel magamnak rajtuk, valamelyiken női testem van, férfi lábakkal... szóval elég kreatív. De az a jó, hogy így nem tudják, hogy melyik az igazi.