Álarc

3. rész

- Hallod Hetty... ne bámuld már annyira azt a seggfej Eric-et!-böktem oldalba a könyökömmel.
- Haló csajszi! Mióta beszélsz te így?-fodult felém rosszallóan.
- Nyár óta.-rántottam meg a vállam.- Ez a menő, nem?
- Kicsit megváltoztál.-gondolkozott el.
- Dehogy.-legyintettem.- Ha haza megyünk, ugyan olyan leszek ne aggódj.-mosolyogtam rá.- Egyébként meg tanultam egy csomó új szót.-suttogtam oda neki.- Például a pöcsnek egy csomó szinonìmáját ismerem. Lompos, dákó, bré, himbilimbi, fallosz, pöcörő, nyeles aszpirin...
- Te jó ég! Hallani se akarom!-fogta be a fülét nevetve és fejemet rá, hogy elpirult.
- Pedig van még.-húzgáltam a szemöldököm.
- Nem akarom tudni.-rázta a fejét mosolyogva.- Szerinted lesz esélyem nála valaha?-kérdezte rossz kedvűen.
- Körülbelül annyi esélyed van nála, mint nekem Daniel-nél. Nem azért, mert te is nyomi vagy-tiltakoztam a kezemmel- hanem mert fekete vagy. Eric meg tudod milyen... Ne pocsékold rá az energiádat, ő egy szemétláda, te meg egy rendes, csupaszív csajszi vagy!-bíztattam.
- De nekem ő kell.-fordult felé ismét, a srác meg ugy undorodó grimasszal válaszolt.
Pittyent a telefonom. Elővettem és megnéztem az értesítést.
- Ezt nem hiszem el!-kiáltottam fel dühösen. Valaki suttyomban lefényképezett és az egyetemi csoportban sorra kerültek fel a szerkesztett képek.
Utállak Daniel Ford!!! Kirakott egy képet, amin ő és -gondolom- egy volt csaja látható... AZ ÉN FEJEMMEL!
"Nyáron együtt voltunk. Miattam változott meg."
A következő kép egy segg volt.
"Nálam is járt előző héten."
"Hozzám takarítani jár pénzért."-itt egy takarító szerkós nőre volt a képem rászerkesztve.
Szokták mondani, hogy nem körülötted forog a világ. Meg, hogy minden csoda három napig tart. Na én ezekben nem hiszek... De csak megunják egyszer, nem?!

- Jesszus, ne foglalkozz velük!-bújt bele a telómba, mand legyintett egyet.
- Igazad van. Rájuk hagyom!-lezártam a telóm, zsebre vágtam és kihúztam magam.
Felénk közeledett egy csapat kosárlabdás srác, köztük az is, amelyik a takarítós képet rakta ki. Nem tudom hogy hívják.
- Hello baby!-füttyentett.- Ma is jössz este?-kérdezte kiáltva, majd kacsintott. Megnyaltam a számat.
- Még szép!-válaszoltam mosolyogva, ő meg a hüvelykujját és a kisujját kinyújtva a füléhez emelte a kezét, telefont imitálva, majd tovább haladtak. Megforgattam a szemem, Hetty meg mérgesen rám nézett.
- Ez meg mi a franc volt Sam?!-kért számon a barátnőm.
- De hisz te mondtad, hogy hagyjam rájuk!-vágtam rá értetlenül.
- Igen, azt mondtam, hogy ne foglalkozz velük, nem pedig azt, hogy add alájuk a lovat!-teremtett le, közben megint megcsippant a telefonom. Egy engedélykérés érkezett. Összeráncolt szemöldökkel nyitottam meg, majd ahogy megláttam a nevet és a szöveget dühös lettem. Lepattantam a padról, a táskába vágtam a telefont, hátrafordultam és felmutattam a középső ujjam, azt tátogva, hogy cseszd meg!

Connor Colton

- Ez a csaj tuti, hogy gyűlöl engem.-néztem a formás feneke után értetlenül.
- Mit írtál neki?-kérdezte Eric nevetve.
- Hogy mennyiért vállal egy estét. Páran írták a csoportba, hogy pénzért meghúzták, máshol meg...-idézőjelet mutattam- "takarít" esténként. Gondoltam kipróbálnám egy körre, természetesen kifizetném.-magyaráztam.
- Jajaa, láttam, hogy azzal a nyomi sráccal is együtt volt.-összeszűkítettem a szemem, mert ezzel marhára leszűkítette a kört.- Tudod az okostojás. Zack a játékbuzi.
- Azzal is együtt volt?! Nem válogat a kiscsaj, bezzeg engem utál. Annyi baj legyen.-rántottam meg a vállam és a zsebembe nyúltam.- Lesz másik.
Kivettem egy cigarettát a dobozból és meggyújtottam.

- Kivel trécselsz annyit? Egész délután a telefonod nyomtad.-morgott a kedves barátom, miközben mérgesen pötyögtem a telómon.
- Mel összeköltözik egy hapsival!-néztem fel a képernyőről kiakadva.- Megírtam, hogy nem költözhet össze vele, ő meg itt értetlenkedik, hogy milyen kedves, jó fej, én is csípni fogom... CUKI?!
- Lehet buzi.-szívott mélyet a cigiből. Az ÉN cigimből, amit az ÉN dobozomból vett ki.
- Akkor se költözzön össze vele.-morogtam.- Gyere, menjünk edzésre.

Samantha

Megérkezett a szobatársam a koliba, aki egy kicsit fossa a szót. Egyébként aranyos lány, csak jó lenne, ha néha csendbe lenne. Mondtam neki, miután megvolt a kötelező bemutatkozás, egy kevés trécselés, hogy én elvonulok a szobámba. Mondta, hogy oké és jött utánam. Unottan hallgattam, ahogy a családjáról beszél, semmi, de semmi kedvem nem volt ezt hallgatni, ha bunkóság, ha nem, a mai nap után kicsit egyedül akartam maradni. Elő akartam venni egy könyvet, venni egy forró fürdőt, e helyett azt hallgatom órák óta, hogy milyen cuki a macskája, a kutyája, a nagyanyja, az anyja, az apja és a kisöccse. A kisöccséről szívesen hallgattam a sztorikat mondjuk, gyengém a kisgyerek téma. Nekem sajnos nem lehet, meddőnek nyilvánítottak. A csajszi még az öccsétől kapott rajzokat is megmutatta és kirakta a hűtőre mágnessel.

- És képzeld. Volt olyan, hogy bújócskát játszottunk, én számoltam, ő bújt. Játék közben leragadtam a tévénél, mert a kedvenc mesém ment a tv-ben, öcsike meg a kinti sufniban bújt el, amire kívülről rádőlt a deszka a reteszre. Szegény vacsoráig ott maradt.-nevetett jókedvűen. Én meg csak vigyorogtam és azon gondolkoztam, hogy ez a csaj még mindig mesét néz? A kisgyerek rajzra vándorolt a tekintetem és melegség járta át a szívem, mert nem lehet több pár évesnél a kisfiú. Szerettem volna kistesót, szerettem volna gyereket. Lesz is, csak örökbefogadott.- A kisöcsikém beugrik egy puszira.-nézte mosolyogva a telóját. Majdnem elolvadtam. Nagyon szereti. Gondolom jön az anyukájuk is, megnézi hova került a lánya. Ő is szomszéd városból költözött ide, akárcsak én.
- Anyukátokkal jön?-kérdeztem érdeklődve, miközben pakolásztam a szobámban. A csajszit nem igazán zavarta a dolog.
- Hm? Nem, miért jönne ide anya?-nézett rám furán. Épp kérdezni akartam, hogy akkor mégis ki hozza, mikor kivágódott a bejárati ajtó és becsörtetett rajta valaki.

- Mel! Mel, hol vagy?!-szólt egy ismerős hang.- Megmondtam, hogy nem költözhetsz össze egy pasival sem, akár meleg, akár nem!-trappolt a SZOBÁMBA
- Colton?!-néztem rá összezavarodva.
- Hello Márnemannyiranyomi!-vigyorgott, majd ismét dühösen Melody-ra nézett.- Hol van? Hova bújt ez a...a... várj...-vakarta meg a fejét, miközben a telóján keresett valamit.- Ez a Sam. Hol van?-nézett szét a szobámban.
- Pasi? Te azért akadtál ki, mert azt hitted, hogy pasi?-nevetett jókedvűen.- Hát nem aranyos?-nézett rám, én meg majd' felrobbantam. Soha nem akartam ezt az alakot a szobámban látni, pláne nem koszos cipővel!
- Nem!-vágtam rá.
- Sam, ő itt Connor, az öcsikém, Connor, ő itt Sam, a lakótársam.-mutatott be minket egymásnak feleslegesen és a szemem a hűtőn lévő gyerekrajzra tévedt.
- Mi a francért hívod így? Úgy emlegetted, hogy kisöcsi, mert nyilván róla beszéltél, hisz azt mondtad, hogy csak egy testvéred van! De nem kicsi, közel két méter és nem is öcsi, hisz te gólya vagy! Ránézésre látszik, hogy öregebb.-tártam szét a karjaim értetlenül.
- Hé! Csak három évvel!-túrt a sötét hajába.
- És a sztorik? Meg a gyerekrajz?-mutattam az említett tárgyra.
- Azokat az ezer éves sztorikat meséli mindenkinek meg a béna ovis rajzaimat mutogatja.-forgatta meg a szemét Colton, majd átölelte a húgát és puszit nyomott a homlokára.- Jól van, ha ő Sam-mutatott rám- akkor nincs kifogásom ellene, maradhat.
Kiguvadt szemekkel néztem rá.
- Kössz az engedélyt, megtennéd, hogy kifáradsz Colton? Kérlek menjetek ki!-mondtam visszafojtott dühvel.
- Na. Ma először szépen szólsz hozzám. Megmondanád mi bajod van velem?
- Ti ismeritek egymást?-kérdezte vigyorogva Melody. Kicsit együgyű a csajszi, akár a bátyja.
- Menjetek ki kérlek!-kértem őket hangosabban.
- Jól van, na!-nézett rám összeráncolt szemöldökkel Colton.- Kicsit mérges, mert a palid kinyomtatta a képeit és...

A többire nem figyeltem. A palija? Melody pasija Daniel Ford?? De hogy lehet ez?! Milyen lány lehet, ha összejött vele? Nem hallotta, hogy mit csinált velem? Nem látta ma?

- Menjetek ki!-kiabáltam és kitoltam őket az ajtómon.

Sziasztok! Megjött a kövi rész. :) Kinek hogy tetszik eddig? :)