Házasságra ítélve

Hatodik

Allison

Alig maradt harminchat óránk az esküvőig, ennek ellenére senkin sem uralkodott el a pánik. Mindenki úgy viselkedett mintha a házasságkötés mindennapos lenne.

Az elmúlt napokban pedig Emma megkért rá, hogy próbáljuk mélyebbre ásni magunkat a Dorsey család történetében. Viszont az incidensen kívül nem találtunk semmit.

– Miből gondolod, hogy találunk bármi mást? – kérdeztem Emmát, miközben FaceTime-on beszélgettünk.

– Érzem, hogy elhallgatnak valamit, és amint megtalálom, felbontom a házasságot! – felvázolta a tervet.

– Mi lesz Ivannal? Hogy találok neki donort? Mellesleg miért kell indok a frigy megakadályozásához?

– Amint felszínre kerül egy mocskos titok, ami akár a családotokat is tönkreteheti, a szüleid egyből repülőre ülnének, és elvinnének onnan. Mindenük a hírnév, tudod jól. Szükségem van rád.

– De akkor sincs ellenük semmink.

– És, ha lenne? Hogyha mi csinálnánk valamit?

– Emma, néhány órán belül férjhez megyek, nem tudok segíteni. Mellesleg, mi lesz, ha kiderül? Tudod jól, hogy támogatlak mindenben, de ez már sok.

– Akkor megoldom egyedül! – bontotta a hívást.

– Allison! – A nevem hallatán összerezzentem. Nem Marilyn, vagy az anyósa volt, hanem Ashton.

– Nyitva van, gyere be! – válaszoltam. Lehajtottam a laptopom képernyőjét, és átfordultam a hasamról, az ágy szélére ültem és vártam míg Ashton be nem csukta az ajtót.

– Jól berendezkedtél. Tetszenek a rajzaid! – Közelebb lépett az asztalomhoz, elvett egy papírt és jobban szemügyre vette.

– Segíthetek valamiben? – kérdeztem.

– Igazából csak annyi, hogy megérkezett a menyasszonyi ruhád, és anyáék szeretnék, ha felpróbálnád, amennyiben valami pedig nem tetszik rajta a varrónő megpróbál igazítani rajta. Minden rendben?

– Persze, csak azt hittem majd anyu és Emma segítségével választhatom ki a ruhát.

– Eddig minden bajod volt az esküvővel, most meg aggaszt, hogy nem te választottad a ruhát?

– Attól, még ugyanúgy nagy napnak számít, mellesleg nem akarok ocsmány ruhát.

– Majd meglátjuk. Én bízok a nagyi ízlésében – rám kacsintott.

Elállt a lélegzetem mikor megláttam a ruhámat felakasztva Marilyn szobájában. Nem titok kételkedtem bennük, hogy egyáltalán a méretemben találnak valamit is. A hosszú lábaim miatt ritkán találok megfelelő ruhákat.

– Mit szólsz hozzá? – kérdezte Marilyn.

– Imádom!

– Remek, vedd fel! A cipzárt pedig majd segítek felhúzni.

Bementem a fürdőszobába, a ruha tökéletesen illett rám. Ejtett vállú, felső részén csipkés, deréktól lefelé pedig szétterülő.

– Gyönyörű vagy!

– A Berta Diana esküvői ruhákban sosem lehet csalódni – Ashton nagyanyja is csatlakozott hozzánk. – Bíztam a varrónőnkben.

– Csodálatos Mrs. Dorsey, köszönöm!

– Ne köszönj semmit! Ashton lent vár, ki kell választanotok a sütiket.