Házasságra ítélve

Ötödik

Ashton

– Nem értem utol, beült egy taxiba és elment. Remélem, örülsz neki nagyi! – Felháborodva ültem vissza az asztalhoz, amíg ő jóízűen kortyolgatta az ingyenes vizét.

– Persze – letette a poharat –, a lány olyan, amelyet neked szántam volna.

– Tessék? – kérdeztük egyszerre a szüleimmel.

– Igen, jól hallottátok. Allison Knight, Ivan Knight unokája, aki építész. Jó beszélőkéje van, mindent elad neked az a férfi. Elsőnek megépíti az épületeket, majd pedig jó pénzért eladja. Ivan egy zseni! Ezért mondta Allison, hogy elég, ha kinyitom a szememet. Ez a hely is hozzájuk kötődik. Minden azé a családé... Ezért is szerettem volna, ha az unokám jó családba házasodik.

– Nem neked kell eldöntened, hogy hova kerülök.

– Jaj, drágám, dehogynem. Nekik segítségre van szükségünk, nekünk pedig egy menyasszony kell.

– És szerinted ezek után velünk marad, és belemegy a házasságba? Én érzem magam rosszul, mert így bántál vele!

– Úgysincs más választása. És ezt itt le is zárom! Holnap megbeszéljük az esküvő részleteit.

A vacsora szörnyen lassan ért véget. Míg a többi asztal körül örömteli kacagások és jóízű nevetések hangoztak el, nálunk a komor hangulat foglalt helyet. Én csak a villámmal piszkáltam az ételt, egy falat sem csúszott le a torkomon.

– Édes fiam, ne bánkódj! Eleinte nekünk sem szerelem házassággal kezdődött. A nagyanyád nekem is jót akart, ráadásul jót is tett. Látod, milyen boldogok vagyunk? – Apa megfogta anya kezét és rám mosolyogtak.

– Persze, hogyne...

A nagyi, ahogy befejezte vacsoráját, a táskája mélyéről elővette a telefonját és gépelni kezdett. Gondolkodott, és néha rám nézett.

– Döntöttem – szólalt meg miközben mindenki a tányérját nézte.

– Miről? – kérdeztem. Mindenki az idős nőre pillantott, aki mosolyogva figyelt minket.

– Az időpontról, igaz, kell egy pár nap az előkészületek miatt, de szerintem minden a helyén lesz addigra.

– Tehát?

– Tehát az időpont június tíz– felelte.

– Hiszen az – a telefonomra pillantottam –, öt nap és itt van.

– Igen, de van egy csodás anyukád aki mindent megold. Igaz, Marilyn, drágám?

– Természetesen – reagált egyből. Fel akarta velem venni a szemkontaktust, de engem nem érdekelt. Sosem döntött ilyen gyorsan még a nagyi. Mindig volt időm felbontani a jegyességet. De úgy néz ki ezt már rég eltervezte.

~

Egész reggel a konyhában mászkáltam és vártam, hogy Allison lejöjjön. Mint kiderült, az este nem hagyta el a várost. Hülyeség is lett volna elindulnia, de így ezek után választása sem adódik.

– Ne aggódj – mosolygott rám anya miközben a kávéját lefőzte –, minden rendben lesz.

– Te csak azt hiszed. Ki fog akadni.

– Jó reggelt – Allison jelent meg az ajtóban még kómás fejjel. – Miről megy a beszélgetés?

– Igazából rólad – válaszoltam egy kis habozás után..

– Hogy, hogyan fogok hazajutni?

– Nem igazán. Ki tudnál velem jönni a kertbe?

– Mi történt? – kérdőn pillantott rám, majd anyára, de választ nem kapott.