Függönyt fel! ♡BEFEJEZETT♡

🎭second🎭

Anyukámnak hatalmas boldogsággal meséltem el, hogy castingra megyek. Még én sem hittem el.

Hatalmas izgalommal érkeztem meg a színházba. Ott a portán mondtam a nevem, és közölték, hogy hátra kellene mennem a művész bejáróhoz. Ooh igen, én már ilyen híres vagyok? Viccelek!
Ott is megkérdezte a portás a nevem, majd felküldött az első emeletre. Ott egyből megtaláltam hol van a casting, mert előttem 3 lány állt. Mikor megérkeztem, rám mosolyogtak. Miért ilyen közvetlen mindenki? Ez nekem egy álomvilág.

Már csak pár perc választott el attól hogy én következzek. Hatalmas gyomorgörccsel mentem be. Nagyon izgultam.
-Bogdán Hilda.-szóltak ki.
-Jó napot kívánok!-bementem, letettem a kabátomat, a táskámat és megálltam velük szemben. Az igazgató ült középen, mellette a színdarab rendezője, az igazgató másik oldalán, pedig egy 30 év körüli hölgy. Szerintem színésznő.
-Kérlek mesélj egy kicsit magadról! -mondta az igazgató.
-Bogdán Hilda vagyok. 18 éves. Végzős évemet fogom kezdeni a Krúdy-ban. Minden álmom a színészet. A Színművészeti egyetemre fogok jelentkezni, színésznő szeretnék lenni.
-Rendben. Itt lenne a szöveg, ezt kellene majd mondania. A történet, egy amerikai musical feldolgozása. Romantikus, vígjáték és persze musical. Maga egy fiatal lányt alakítana, akinek minden vágya a szerelem. Persze ez csak mellék szerep. Több szálon fut a történet. Ön beleszeret egy neves fiatalemberbe. Uu tényleg, Viktort nem hívtuk be. Mert ő alakítaná ezt a karaktert.-mondta a rendező.
-Elnézést! Hornik Viktorról beszél?
-Igen. Miért talán ismeri?
-Nem, csak ő az egyik kedvenc színészem.
-Igen. Mindenkinek ő az. Igazi szívtipró.-szólalt meg a csajszi.

Amikor elkezdődött ez az egész színház számomra, az Ő miatta volt. 15 éves koromban egy darabban megláttam és onnantól kezdve másra nem tudtam gondolni. Egy éven keresztül reménytelenül szerelmes voltam belé, aztán feladtam, mondván úgysem lesz belőle semmi. Erre bejövök egy castingra, és kiderül hogy ő lesz a párom. Ez komolyan egy tündérmese.
-Na mostmár mindegy. Szóval a történet egy kávézóban kezdődik, ahol ön a barátnőjével kávézik, amikor besétálnak a neves urak.....-végülis szerintem ez majdnem egy főszerep, mert szerintem egy mellékszerep nem áll ilyen sok szövegből.
-Figyeljen, felolvasna egy pàr mondatot belőle, ott van hogy milyen hangulatban mondja a karakter, csak hogy a színész énjét is megismerjük.-mosolygott a csajszi.
Felolvastam párat, mindannyian bólogattak rá, szerintem nagyon jól sikerült.
Már indultam volna, de megcsörrent az igazgató telefonja.
-Hilda. Várna egy percet. Igen?-szólt bele.-Hogy micsoda? És akkor most mi lesz? Nem is tud jönni. Huu na az nagyon fasza. Jó,jó hát jobbulást neki, valamit kitalálunk.
-Mi történt?-nézett rá a csajszi.
-Az egyik táncos lányunknak eltört a lába, tudod Katicának. Úgyhogy nem tud szerepelni legalább 2 hónapig.
-Megkérdezhetem hogy ez a darab ugyanaz amibe jelentkeztem?-szólaltam meg.
-Nem, ez egy másik. Tavalyi évadban nagy siker volt, úgyhogy még most ebben az évben is adjuk.
-Szívesen bevállalnám, nagyon szeretek táncolni, és minden percét élvezném a színháznak is.
Egymásra néztek, és bólintottak.
-Rendben. Szerepelhetsz benne. Estig mindenféleképpen felhívjuk, muszáj elkezdenünk próbálni. Októberben előadás, szóval ma estig döntünk. És hivjuk. A telefonszámát leírná?-mondta az igazgató.

Én leírtam nekik, és eljöttem. Felhívtam a barátnőimet, hogy üljünk be valahová kávézni, megünnepelni ezt a sikert, hogy a színházban fogok dolgozni.
Mindannyian jöttek is, elmeséltem nekik a castingot, meg a táncos szereplést, amikor Timinek egyből eszébe jutott valaki.
-De Hilda! Most akkor együtt fogsz dolgozni...
-Igen! El sem hiszem. 1 év reménytelen szerelem után, már csak barátok is lehetünk, ez annyira hihetetlen.
-Látod, csak nagyon akarni kellett és valóra vált.-fogta meg a kezem Gréta.
-És most mi lesz a sulival?-tette le csészéjét Móni.
-Azt még nem tudom. Először vegyenek fel erre a szerepre. Jaaj de lányok. Hát tiszta hülye vagyok, nem mondom a lényeget.
Ha megkapom a szerepet, ki lesz a leendő párom a darabban?
-Csak nem?-kerekedett el a szemük.
-De bizony! Úristen el sem hiszem.
Beszélgettünk még a suliról, de aztán mindenki hazament.
Este idegesen fogtam a telefonomat. Csörögjön már! És egyszer csak megcsörrent. Már be fogom írni hogy Színház.
-Jó estét. Bogdán Hildát keresem.
-Igen én vagyok.-szóltam bele idegesen.
-Hát örömmel értesítem. Hogy a rendezővel együtt úgy döntöttünk hogy magáé a szerep! Gratulálok Hilda. Nagyon ügyes volt. Nagyon tehetséges. Maga egyszer nagyon híres lesz! A rendező azt mondta, de ezt csak úgy titokban jegyzem meg, hogy látszott a szemében hogy élvezi amit csinál. Meggyőzött minket, úgyhogy hétfőn 10 órára jöhet próbálni.
-Úristen! Hát nem tudok mit mondani! Nagyon hálás vagyok! Nagyon szépen köszönöm. Ott leszek. Most egy álmom vált valóra. Nem jutok szóhoz. Tényleg nagyon nagyon köszönöm.-hálálkodtam.
-Akkor majd hétfőn találkozunk. Jó éjszakát.
-Jó éjt!
Gyorsan szaladtam anyának elmondani, neki is ugyanez volt a reakciója. El sem hiszem hogy a színházban fogok dolgozni. Ez hihetetlen.