Függönyt fel! ♡BEFEJEZETT♡

🎭tenth🎭

A szombat esti vacsi nagyon jól sikerült. Mindenki aki fontos volt ott volt. Viktor nagyon meglepődött. Ahogy beléptünk az étterembe, a barátaink egyből felkiáltottak, Viktor pedig szinte szívinfarktust kapott.
Átadták az ajándékokat, beszélgettünk, pont úgy alakult ahogy terveztem. Minden tökéletes volt.

Rá 2 hétre elmentünk Hajdúszoboszlóra wellness-ezni, az egész hétvége csak a miénk volt. Masszázson voltunk, iszappakoláson, teljesen úgy éreztem magam, mintha nászúton lennénk.
Volt aki megkérdezte tőlünk, hogy a mézesheteket töltjük itt. Mire Viktor azt válaszolta hogy Még nem. Ooh ezek szerint egyszer az is lesz?!

Az előadások zajlanak ezerrel, majdnem minden nap van szereplés. Én közben egy másik darabban is szoktam táncolni, amit szintén nagyon élvezek. A suli ahhoz képest amire számítottam hogy milyen nehéz lesz így vinni, egész jól megy. Nagyon sokan ismernek meg az utcán, fiatalabbak és idősebbek is.
Fantasztikus érzés színésznek lenni, az egy teljesen másik világ. Imádom, és tényleg ezzel akarok foglalkozni.

Január végéig lesznek előadásaink, mivel általában 4 hónapig adnak egy darabot.

Január közepén az egész rend, és egyensúly felborult.
Feltűnt már nekem az hogy Viktor fura, többször felmerült bennem az hogy már nem szeret, de ezeket mindig elhesegettem. Többször kérdeztem, de nem mondott semmit. De akkor is éreztem hogy valami más lett. És tényleg igazam lett.
Egy péntek este volt, nem volt előadásunk, amikor Viktor nálunk volt.
-Hilda drágám. Mondanom kell valamit.-fordult velem szemben.
-Tudtam hogy van valami baj.-hajtottam le a fejemet.
-Rózsaszálam (mindig így hív). Nekem is nehéz ez. Nagyon szeretlek, és nem tudtam hetekig hogy elmondani... Felhívtak a szegedi színházból, hogy szeretnének egy darabba, februártól júniusig. Új darab, februártól júniusig adják, rám gondoltak. És én nem tudom mit tegyek.-fogta a kezem. Könnyek gyűltek a szemembe. Nem akarom azt hogy miattam ne dolgozzon. Én nem akarom ezt. De a távkapcsolat nem működik, ez evidens, hogy annak soha nem lesz jó vége. Szeretem, és csak jót akarok neki.
-Meddig kell választ adni?-töröltem meg a szememet.
-Jövőhét kedd.
-És te mit akarsz mondani?
-Nem tudom. Ezért akartam veled megbeszélni. Szerinted mit csináljak? Nem akarlak itt hagyni. De a távkapcsolat pedig,......nem tudom te hogy bírnád.
-Vállald el.-mondtam ki hirtelen. Nagyon spontán ember vagyok, sokszor hozok hirtelen döntéseket, és ezek sokszor nem jók. Mint ahogy most sem.
-De te ezt nem akarod.-ismer, 5 hónap alatt eléggé jól kiismertük a másikat.
-Nem Viktor, én azt nem akarom hogy a munkádat hagyd miattam. Ha ennek az az ára hogy mi ne maradjunk együtt. Akkor az lesz. Ez esetleg jelenthet valamit, amit még most nem tudunk hogy miért történik. De ha az élet egymásnak szánt minket, akkor úgy is összehoz minket. Szerintem tedd ezt, de te fogod eldönteni. Én csak neked akarok jót. Mindig is szerettelek, és szeretni is foglak. Te vagy életem nagy és egyetlen szerelme. Bármit döntesz, melletted állok. Akkor tartunk egy kis szünetet, míg te ott vagy, és majd utána ha minden a helyére áll, újra együtt leszünk. Szeretlek.-csókoltam meg.
-Én még annál is jobban.-csókolt vissza.

2 héttel később
Viktor elment. Szünetet tartunk. Én egész nap csak sírok, az előadások véget értek. Nem fogom kibírni nélküle. A pénteki nap után, amikor itt volt, egyszer találkoztunk, csak hogy elköszönjön, és adott egy szál rózsát. Azt mondta az lesz a jobb ha nem is keressük egymást, egyet értek. Az még rosszabb lenne, ha beszélnénk, de tudnánk hogy nem találkozhatunk jó ideig. Én egyetemre fogok menni, nem fogok hetente hazajönni. Tudom hogy szeret és én is szeretem. Nemsokára minden a régi lesz. Átvészeljük, és ez lesz a bizonyíték arra hogy mennyire szeretjük egymást.