🔥Padani, a kezdetek 🔥

129 7 3
                                    

Reggel 7 van... Nem tudok aludni. Valamiért csak Dani jár a fejemben... -a karomat a fejem alá hajtom párna helyett és tovább gondolkodom- Ma olyan furcsa gondolatok járnak a fejemben... Mi lenne ha Dani és én...
Uh ez hülyeség! Jézus! Hogy is juthat ilyen eszembe?
Rögtön miután ezek a dolgok átsiklottak rajtam be is lépett Dani.
-Szia Gergő, hát megjöttem- köszöntött az energiával teli Dani
Eközben én mindig az ágyban fekszem és csak pizsama van rajtam, bár nem mintha szégyenkeznem kéne emiatt hisz barátok vagyunk, ezerszer voltam előtte már így ,mégis ma valahogy érdekelt ,hogy mit lát és engem milyennek lát.
-Áh, szia Dani! Bocsi ,hogy ekkora kupi van!- eközben gyorsan a ruhámért nyúltam ami az ágyamtól nem túl messze lévő fotelban hevert.
Dani odanyújtotta nekem a pólót és a nadrágom a többi cuccal együtt. Nem szólt semmit és en sem. Ez egy kínos helyzet? Megdermedtem, ő csak áll, az arcunk ugyanolyan. Dani arca egyre furcsábban tekint rám.
Elvettem és közben az ujjaink egy kicsit összeértek. Gyorsan elkaptam a már izzadtsággal átitatott ruhám és a fürdő felé vettem az irányt. Te jó ég, mi van? Máskor olyan jól beszélgetünk, olyan mintha furcsának találna most!
Oké, oké nyugi! Fel kéne frissülnöm.
A pólóm lent hevert a fürdőszoba kicsit vizes kövén... csodás... ázott,izzadt és kócos is vagyok.
Miközben egy ilyen elcsépelt dolgon gondolkodom hallom ahogy Dani a dolgait pakolgatja az előszobában , remélem elpakolja a kanapéról a paplanokat is. Direkt kint aludtam ,mert az én szobám Danié lesz aki az éppen most kialakult helyzet miatt ideköltözik. Úgyis összejárnánk és nem akarom kockáztatni ,hogy elkapja miközben idejár hozzám. Fiatal vagyok, rengeteg barátom van es egyedül lakom... Unalmas volt és végre egy indok ,hogy ez ne így legyen.
Gyorsan felkaptam a ruhát és siettem Danihoz ,mint még soha.
-Furcsán boldognak tűnsz. Mi történt?-kérdezte tőlem és gúnyosan mosolygott.
- Hmm...
Dani kipakolt pár holmit viszont a kanapé még mindig egy romhalmaz.
-Ne gondolkodj ,hanem segíts, ki kéne ezt a csomó holmit pakolni -körbenézett aztán folytatta- mostmár az a MI lakásunk, nem csak te élsz itt!
Dani olyan aranyosnak tűnt...
- Ne bambulj már 2 percenként el!-megfogott egy párnát és enyhen szólva felébresztett vele
-Olyan cuki vagy... - a vége már szinte csak levegő volt.
-Mi?
Nem tudok mit kezdeni a helyzettel vagy folytatom és érem amit akarok vagy kínos lesz.
-uhm én...- motyogott miközben lassan leültünk mindketten a kanapéra amiről szinte csak ledobtam minden holmimat a telefonommal együtt.
Most semmi nem lényeg csak ő és én.
Megfogtam a vállát és közelebb húztam magamhoz ,de nem merem megcsókolni őt... Talán nem akarja?
Dani szemei egyre tágabbak és tágabbak, a tekintete meglepett és ijedt egyszerre, ma még alig beszéltünk legjobb barátok vagyunk, összeköltözünk és letámadom, ugyan mit képzelek?
- Uhm - nyögöm ki és talán bocsánatot kérek vagy azt mondom viccelek.
Dani még mindig csak néz de valahogy a szemeivem nem enged megszólalni engem... A szívem csak hajt és nincs megállás innentől. Magamhoz közelebb húzom és még mindig csend uralkodik az eddig magányos lakásban, ami mostantól nem lesz sosem az. Dani az alsó ajkát az én irányomba nyomja és elérné a szám ,de nem maradhatok így.
Megcsókoltam vagy ő csókolt meg... Megtörtént. Közben az ujjaink összefonva egészítettek ki egymást. És nem akarom többé abbahagyni de mégis megteszem.
-Szeretlek- szólt halkan miközben egyre jobban a pólómhoz simult és átölelt
-Hidd el, én is

Latinpapucs X Ungdani/egy kéz mikor kellTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang