2 órával később a repülőre vártam, mert vissza akartam menni Szöulba, mindent a hátam mögött hagyva. Ám ekkor megcsörrent a telefonom. Jungkook volt az:
-Ugye tudod, hogy nem mehetsz egyedül? Nézz hátra!
Én hátranéztem, és megláttam Jungkookot. Odaszaladtam hozzá, mint egy kislány, aki a tábor után meglátja az anyukáját. Nagyon boldog voltam, el sem akartam engedni. Csak ennyit mondott:
-Nagyon sajnálom hogy megbántottalak, nem akartalak megbántani, csak egyszerűen már nem bírtam a bezártságot.
-Megértelek.-mondtam
Ezután felszálltunk a repülőre. Szóltunk a fiúknak, hogy azonnal szervezzenek össze valami partit, ünnepeljük meg, hogy újra találkozunk. Így is tettek. Mire megérkeztünk egy limuzin várt minket. Beszálltunk, és egy nagyon emlékezetes helyre vitt el minket. A bárba, ahova annak idején minden péntek délután jártunk. Mindenki ott várt minket: a barátaink, és a családjaik. Még meg is lepődtem, mivel nem gondoltam volna akkor, hogy egyszer tényleg lesz családunk, de mindenkinek lett. Szegény Namjoonra a felesége már egy gyereket is rásózott, de Ő nem is lehetett volna boldogabb.
VOUS LISEZ
Until your last breath~
FanfictionA történet Jungkookról és Jiminről szól, akik egy párt alkotnak, miután a BTS feloszlik. Vajon mi fog velük történni?
