Today is gonna be good day [ereri]

1

Kicsöngött.

 - Szia! Az én nevem Eren, miben segíthetek? - kezdte az a negédes hang.
 - Meg akarok halni! - mondta a férfi egykedvűen. Nem totál drámásan. Nem rettegve. Csak úgy. Mintha az időjárásról mesélt volna neki. Ma cidri van odakint. Esik a hó. Este van. "Az én nevem Eren" vett egy levegőt.
 - Miért akarsz meghalni? - kérdezte a totál sablont, de a férfi nem vetette a szemére.
 - Nincs különösebb oka. - tényleg nincs. Gondolta. Levi Ackerman tömzsi, oldalt felnyírt, rövid fekete hajú férfi volt, szürke szemekkel, ívelt állal, és formás ajkakkal. Most épp meg akart halni. Eren a körmeivel dobolt az asztalon. Hosszú barnahajú tizenkilences srác volt, aki most konytban hordta a haját, csak pár szál lógott formás arcába. Zöld szemei akkor csillogtak a legjobban, amikor részeg volt. Most érdekes fény futott át a tekintetén.
 - Mesélnél nekem kicsit az életedről? - kérte Eren. Igazából szóval akarta tartani. A beszéltetés általában működött az ilyen embereknél. Így mindig találtak egy olyan dolgot amiért érdemes élni.
 - Minden tökéletes. - felelte egyszerűen Levi. A gyerekzáras gyógyszeres doboz kupakjával szórakozott. Ki-be pattintotta.
 - Mégis meg akarsz halni. - világosította fel Eren. - Miért? - tette hozzá gyorsan, nehogy csak a döntés alá adja a lovat. Levi a budi deszkán ül, felhúzott lábakkal, mezitláb. Pizsamában volt. Valószínüleg megint nem tudott aludni, mert Eren már rég az éjszakai szolgálatot teljesítette.
 - Hmm. Unatkozom. - felelte Levi. Eren fülében headset volt, így tudott egy 180 fokos fordulatot tenni a forgószékében. Mindig ezt csinálta, túlmozgásos volt, és valljuk be, sok olyan embert hallott már, akik csak az idejét vesztegették.
 - Akkor sem szabadna így érezned magad. - mondta. Felfektette a karjait az asztallapra. - Milyen embernek tartod magad?
 - Szeretek panaszkodni. Ez egy fontos szertartás.
 - És nekem hajlandó lennél panaszkodni?
 - Nem.
Mondta. Bevett két szem bogyót víz nélkül.
 - Meséljek magamról? - kérdezte a srác. Az egyik kollegája épp kávészüneten volt, Eren már nagyon várta, hogy neki is hozzon egyet. - Tizenkilenc éves vagyok! Szeretek boxolni, és imádom a második világháborús sztorikat. - nevetett finoman. Tudta, hogy nem randizik. Eren nyíltan meleg volt. 
 Levi zárkózottan hetero.
 - Régen korcsolyáztam - szólalt meg egy hosszabb hatás szünet után Levi, és beharapta az alsó ajkát. Nem tudta volna felidézni, hogy mikor beszélt utoljára magáról bárkinek. Még az alkalmazottja, Armin se ismerte annyira. - Egy teázót vezetek. Vannak barátaim. Van egy kocsim, és kurvákra is tellik.
 Eren nyelt egyet. Igyekezett minden férfi hívóját öregnek, és kövérnek elképzelni, hogy ne kalandozzon el a képzelete, amikor hallgatja őket, a problémáikat, az életüket (és voltak már olyan hívói akik simán leszophatták volna!) de ez a Levi úgy beszélt a kurvázásról, mintha meghívta volna őt egy love hotelba.
 - A barátaiddal milyen kapcsolatban vagy? - kérdezte Eren. 
 - Nézd Eren, én csak el akartam köszönni valakitől. A barátaim nem terhelhetem le ezzel. Nem kell megmentened, mert nem tudsz.
 Eren gondolkodóba esett. Felkészült arra, hogy le kell nyomoznia a számot, amiről hívták, hogy értesíthesse a mentőket. Volt benne rutinja, és tisztában volt vele, hogy gyakran a segítség érkezik a legkésőbb.
 - Engem terhelhetsz ezzel. - válaszolta. - Azért vagyok itt, hogy meghallgassalak.
 - Ne nézz idiótának! - hergelte magát a férfi. Újabb két szem altatót bevett, így már összesen egy levél Rivotrint megevett. Érezte a kellemes tompaságot, zúgott a feje, kicsit mozgott a szoba. Azt most ne kérdezze senki, honnét szerzett ilyen erős gyógyszert, mert nem orvos írta fel neki! Eren kihúzta a naptárját a papírhalmait alól és lázasan keresgélni kezdett benne valamit. - Bárkit kapcsolhattatok volna Eren.
 - Mit szólnál egy kávéhoz? - kérdezte Eren óvatosan. Piros tollal egy csomó memoval tele volt firkálva a naptárja, minden oldalon.
 Csönd lett a vonal másik végén. Eren most jött rá, hogy kimondta amit gondolt, és nem csinálhatta vissza. Nem elég, hogy rögzítik a hívásokat, de még örülhet ha ezért csak kirúgják. - Itt vagy még ugye? Beszélgess velem. - ereszkedett le a hangjával, és remélte a másik fél figyelmen kívül hagyja az előbbit. Ami valószínűtlenségnek tűnt, és Erentől egy rendkívül etikátlan megjegyzés volt.
 - Azt sem tudod, ki vagyok. - Levi szíve hevesen vert. Nem Eren kérdésétől, hanem a gyógyszerektől.
 - Nagyon sajnálom. Csak úgy tűnsz nekem, mint aki személyesebben szívesen beszélget! - Eren megállapodott egy időponton a szemeivel, amikor nem dolgozott. Izgatottan rázta a lábait. - De lehet te a teát jobban szereted
 - Igazad van, jobban szeretem. - felelte Levi. Nem érzett semmit, mármint szó szerint semmit. Zsibbadni kezdtek a lábai, le is csúsztak a wc deszkáról. - Legyen. Egyszer teázhatunk.
 Nem volt biztos benne, hogy ezt Eren hallotta, mert kiesett a telefon a kezéből, és hangosan csattant a fürdőszoba kövön.