A MEGBÍZÁS | Thorki fanfiction |

MÁSODIK FEJEZET

Már csak egy hét.

Már csak egy hét és

vége van ennek az egész

cirkusznak.

Mindenki sürgött forgott Jothunheime koronahercegnője, Asgard jövő béli királynéja körül. Már javában készülődtek az esküvőre. Most éppen a ceremónia fontosabb kellékeit próbálták kiválasztani, mint például a csokrot, a menyasszony haját illetve ruháját.

Már a hetedik ruhát próbálták, de Leina tudta, hogy felesleges az ő véleménye a ruháról, hisz nem ő fogja viselni a ceremónián a habos babos ruhát, hanem a mása, akiről találkájuk óta még csak pletykákat sem hallott.

- Thor, ha meglát ebben, akkor biztosan le fog esni az álla!- mondta nagy vidáman az egyik jothunheimei nemes lánya, aki már kiskora óta legjobb barátja illetve jobb keze a hercegnőnek.

- Ezt mondtad eddig az összesre, kedvesem!

- Lehet, de én csak az igazat mondom!- mondta a nemes, annak reményében, hogy jobb kedvre tudja csalni barátnőjét, mivel jól tudta, hogy Leina szíve már jó ideje másé.- Tudod jól, hogy csak segíteni akarok neked! Mint Asgard leendő királynéja jó benyomást kell tenned, és ahhoz nem hiányozhat az önbizalom se.

- Nem is tudom elmondani, hogy mennyire fogsz hiányozni. Te és az, hogy mindig mellém álsz.

A két barátnő egymásra nézett és tudta, hogy a másik mit szeretne mondani. Olyan dolgokat, amiket, ha valaki meghallana, akkor még bajba kerülnének.

A csendes párbeszédet egy szolgálólány zavarta meg azzal az ürüggyel, hogy a hercegnőt édesapja hivatja.
••••••••••••••••••••••••••••••••

Leina egy szomorkás mosollyal az arcán indult apja megkeresésére, ám amint befordult a folyosó végén egy erős kéz megragadta s magához húzta, egy másik pedig a szájára tapadt, hogy tompítsa sikolyát.

- Ne sikíts, vagy te magad teszed tönkre az alkunkat.- súgta egy selymes hang a hercegnő fülébe.

A hang hallatán a hideg futott végi a lány hátán. Ezer közül is felismerné a hang gazdáját. Azt, aki megváltást hozhat neki, ha minden jól megy, vagy akár kárhozatot, ha valami balul sül el.

Mire feleszmélt gondolataiból, Leina szájáról eltűnt a kéz és szemtől szemben állt vele.

Ugyan úgy nézett ki, mint mikor először találkoztak, gúny és megvetés, viszont most még egy mosoly is elterült arcán. Az a fajta mosoly, ami semmi jót nem sejtet. Bár már egyszerűen a férfi jelenléte sem adott okot arra, hogy örüljön az ember, de most még a mosolya is tetézte a dolgokat.

A férfi arca grimaszba szökött mikor végig nézett Leinán.

- Ugye nem ezt kell majd felvennem a jövő héten? Az még rendben, hogy hozzá megyek ahhoz az óriásra nőtt szőke majomhoz, hogy életed szerelme ne vágja el a torkomat és ti ketten, remélhetőleg jó távol tőlem, boldogan éljetek a Ragnarök eljövetéig, de azért azzal ellentétben, aki ezt a ruhát tervezte, van ízlésem és elvárásaim!

A fekete, az arany és a zöldkombinációi?

Hogyha neked a szótáradban ezt jelenti az ízlés, akkor igazad van.

Neked aztán van stílusod.

- Tudom, hogy nem, azért vagy itt, hogy a ruháról csevegjünk, szóval ki vele mit akarsz, Loki?- szűrte ki fogai között Leina.

- Tetszik, hogy rögtön a tárgyra térsz, de azért had tisztázzuk azt, hogy nem vagy olyan helyzetben, hogy parancsolgass nekem. Itt és most én vagyok a főnök!

Egy pillanatra Leina szemöldökei a homlokára szaladtak, hiába volt igaza Lokinak nem akarta beismerni. S még mielőtt átgondolhatta volna, hogy mit is tesz már szólásra nyitotta száját.

- Na ide figyelj! Nem tudom, hogy eddig kivel volt hasonló ügyed, de nem is érdekel. Lehet, hogy ők úgy táncoltak, ahogyan te fütyültél, de én nem vagyok az a típus, aki csak úgy megadja magát az ilyen dolgoknak. Szóval jobb lesz, ha vissza fogod magad, mert igen is én vagyok az, aki megbízott téged!- sziszegte Leina. Viszont amint meglátta a dühöt Lokinak a szemében megbánta tettét.

Loki egy gyors mozdulattal neki nyomta a lányt a falnak és nyakát szorítva ott is tartotta.

- Akkor most te figyelj én rám! Lehet, hogy te vagy az, aki megbízott, de én vagyok az, aki a munka piszkos részét végzi! Én vagyok az, aki szívességet tesz neked! Tehát jobb, hogyha az én szabályaim szerint játszassz. Vagy netán jobban szeretnéd, hogy az egész kis alkunk semmis legyen?

Leina egyre inkább kapkodott a levegő után, de még egy alig halható "nem"-et sikerült kipréselnie magából, mielőtt a szorítás gyengült volna a nyakán.

- Remek, akkor most, ha nem bánod szeretnék néhány dolgot áttárgyalni veled az egyességünkről!

Auther's note:
Na végre sikerült megírni a második fejezetet. Őszintén nincs megfelelő kifogásom hogy ennyi időt kellett várni a második részre. Körülbelül 1 év és 4 hónapba telt összehozni ezt a részt ami tényleg BŐVEN túl sok idő 600 szó megírására, szóval nagyon sajnálom akinek ennyit kellett várnia, mostantól megpróbáljuk justanotherreader05-el összehozni hamarabb a részeket.
Egyenlőre annyit tudok mondani hogy már íródik a 3. rész és megpróbáljuk a jövő hónapokban összehozni. Remélem tetszett ez a 2. rész.