A MEGBÍZÁS | Thorki fanfiction |

HARMADIK FEJEZET

- Tudod lehet, hogy a házasság még jót is fog tenni neked. Talán erőt fog adni neked a tudat a csatákban, hogy a gyönyörű feleséged vár téged, és csak is téged, itthon.- bíztatta barátját Fandral- Úgyis az utóbbi időben, eléggé elvarázsolt voltál

- Nem elvarázsolt voltam, hanem el voltam gondolkodva! Fontos esemény ez a két királyság számára!

- Hát drága barátom amilyen keveset szoktál te gondolkodni, nem lennék meglepődve, ha tényleg el lennél bájolva!- nevette el magát saját poénján a szőkeség, amit Thor csak egy olyan arccal díjazott, amiről leginkább azt lehetett leolvasni, hogy ’Komolyan?’.

- Most mi van? Azt azért el kell ismerned, hogy ez jó volt, nem úgy, mint Hogunéi!

- Hát abba nem lennék annyira biztos Fandral!- a női hang mind kettejük figyelmét az ajtó felé szegezte, ahol Sif állt.

Általános páncélja helyett most egy gyönyörű, arannyal futtatott, vörös selyemruhát viselt.

- Nahát Sif, hogy kiöltöztél! Csak nem azért jöttél, hogy jó kívánságokkal halmozd el a szerencsés vőlegényt?

- Az hogy szerencsés e majd még elválik. Viszont, hogyha nem vettétek volna észre, akkor szólok, hogy pár percen belül jelenésetek van a trónteremben. És szerintem Odin nem örülne, ha pont most váratnád meg.

Thor még egy utolsó pillantást vetett öltözékére a tükörben és egy nagy sóhajtással a trónterem vette az irányt.

Hát akkor lesz, ami lesz.

••••••••••••••••••••••••••••••••

Már csak apróbb simításokat végeztek a menyasszony kinézetén. Per pillanatnyilag a hajába raktak virágokat. A fekete haj zuhatagban erős kontrasztot mutattak az apró fehér virágok.

- Aúú!- kiáltott fel a menyasszony fájdalmában.- Nem tudnál kicsit jobban vigyázni?

- Sajnálom felség! Nem fog többé előfordulni.- habogta a szegény pára, aki csak próbálta kiszedni egy kis virágot.

- Ajánlom is! Remélem, hogy az asgardi szolgák nem olyan ügyetlenek, mint ti.

A jothunheimeiek közül többen is észre vették az ara furcsa viselkedést az utóbbi napokban, de a nagy része szemet hunyt felette és a stressznek rótta fel. Ó, hogyha csak sejtelmük lett volna arról, hogy már egy ideje nem a koronahercegnő volt az, aki a parancsokat osztogatta.

••••••••••••••••••••••••••••••••

A kürtök hangja betöltötte az egész tróntermet, s jelezte az ott lévőknek, hogy eljött az idő, amire mindnyájan vártak.

Szeme sarkából szemmel tartotta a történéseket s minden erő feszítésére szüksége volt a koronahercegnek, hogy ne fordítsa fejét az ajtók felé.

- Ideges vagy fiam?- kérdezte Frigga, bár tudta a választ kérdésére.

Hiába ígérte meg magának Thor, hogy nem lesz ideges, azok, akik az oltárnál álltak láthatták, hogy ez nem sikerült neki valami fényesen. Verejték gyöngyözött homlokán, tompa körmei pedig tenyerébe vájtak.

- Lehet, de ki nem lenne a helyemben? Mármint gondolom nem sokakkal történik meg, hogy a háta mögött hozzá adják valakihez .- felelte vissza édesanyjának Thor.

- Hidd el, hogy mi sem így terveztük.- próbálta nyugtatni fiát.

- Akkor még is, hogyan? Véletlenül nem ti voltatok azok, aki ezt az egésze megalkudtátok a jothunheimieiekkel?- vágott vissza idegesen a fiú.

Frigga szemében látható és érezhető is volt a fájdalom, amit fia szavainak hallatán érzett.

- Az egyetlen ok, hogy miért nem veszem magamra a szavaidat az az, hogy tudom nem vagy olya helyzetben, hogy tisztán gondolkodj!

Már-már azon volt Thor, hogy bocsánatot kérjen édesanyjától mikor is a menyasszony végre elérte az oltárt.

••••••••••••••••••••••••••••••••

Áh az a kis cafka persze, hogy azt a ruhát választotta, ami a legízléstelenebb volt mindközül.

Gondolta Loki, amint az oltár felé sétált. Látta, ahogyan az ”óriásra nőtt szőke majom” valamit nagy hevesen magyaráz a királynénak. Bár nem tudta ki venni, hogy pontosan miről is beszélnek, de tippje szerint éppen azt próbálta el magyarázni neki, hogy mennyire szörnyű sorsa is van neki és, hogy ezzel a házassággal mindent tönkre tettek. Tippje pedig beigazolódott mikor a páros mellé ért és meghallotta Frigga monológját.

Még látta fátyla mögül, hogy szeretne valamit mondani Thor, de érkezése megszakította mondandóját.

- Most, hogy így sikerült összegyűlnünk, megkezdeném a szertartást!- Mindenek Atyjának hangja mindenkit csendre intett, bár a legtöbben már a kürtöknél elhallgattak.- Eljött az idő, hogy a két birodalom ne csak látszólagos békében éljen, hanem végre ténylegesen maguk mögött hagyják nézeteltéréseiket és belépjenek egy új korszakba. A béke korszakába! S mi más lenne jobb ennek a békének a megpecsételése, mint a két birodalom trónörökösesinek egybekelése. Remélem, hogy ezzel végre befejezhetjük azt, amit olyan régen elkezdtünk!

A csínytevés istene visszafojtott egy sokat sejtető mosolyt az ajkairól.

Óh, neked még csak fogalmad sincs arról, hogy mit terveztem!

Author's note:
Mint mindig a kredit justanotherreader05-t érinti, lassan-lassan nyomatjuk a részeket. Remélem tetszett a harmadik rész!